Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

SORSOK—EMBEREK - Gaál Dezsőné: Sors-erózió (Paraszti életrajz Bőczén Pálnérói) Részletek

majd jobb lesz. Ezt jól jegyezzem meg, csak most még senkinek nem szabad szólni róla. Egészségi állapota naponta romlott. Tudtuk, hogy nemsok van hátra neki már az életből. Aimikor ismét kettesben maradtam vele, rám emelte fáradt tekintetét, kezemet megfogta és mélyen a szemembe nézett, majd így szólt: „Te kedves lányom, csak terád lettem volna kíváncsi, hogy veled mi fog történni, ahogy elindultál az eszmék után. Kövesd őket mindig, mert a szegény, az nem marad mindig szegény. Meg fog változni a világ, én már nem érhetem meg, pedig mindig ezt vártam. Te talán megéred kedves lányom. Kívánom, hogy úgy legyen. Ha én a gyermekeimnek nem tudtam jobb sorsot nyújtani akármekkora igyekezetem volt is, talán majd az unokáim megérik. Majd akkor gondoljatok rám, kedves lányom." Én vigasztalgattam: Kedves Édesapám, legyen egészen nyugodt engem nem ér semmi. Az eszméket, amikről beszélt, azt tovább folytatom. így maradt meg emlékezetemben az én drága jó apám. Az ő szelleme vezérelt, irányított nehéz sorsomban. Anyám még néhány évig köztünk maradt, ő volt a nagy család összefogó kapocsa. Akármilyen gondunk volt vihettük hozzá, mindig megvigasztalt, tanácsot adott mit is tegyünk. Az öregség rajta is egyre jobban erőt vett. Szervezetét megviselte a több évtizedes nehéz munka, a nélkülözés, itthon a 9 gyerek, mezőn a kapálás, az aratás bizony kilúgozta az emberek erejét- Aztán ő is elment apám után, csak életük maradt meg példának és emberségük szép emléknek. A BÖCZÉN család élete. Miután szüleim meghaltak, nagy hiányt éreztem. Csak akkor tudtam igazán értékelni a magam családját, hogy milyen jó is hogy itt a 2 gyerek és nem vagyok egyedül. Gyermekeink látták a létért vívott küzdelmes életünket. Mindenáron segíteni igyekeztek volna, de féltettem őket, mivel olyan kicsik és gyengék a nehéz munkára. Lányom aratni akart, fiam könyörgött szegődtessem el őt gulyásnak tud ő már a marhákra vigyázni, aztán az a kereset is jó lesz. Gyermekeim örökölték tőlem ezt a munkatempót amit ma 79 évesen is megőriztem, csak sajnos ők nem láthatják. Idám amikor 15 éves lett könyörgött hadd szegődjön el cselédnek. Nem akartam, de erősködött nagyon. Így Schmidt Kálmán cipőfelsőrész készítőnél volt mindeneslány 1928. augusztus 8.—1928. november l-ig. 125 .