Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

SORSOK—EMBEREK - Gaál Dezsőné: Sors-erózió (Paraszti életrajz Bőczén Pálnérói) Részletek

Iáiról a súlyos gondot könnyíteni. Először őrzőgyereknek szegődtek; majd a kalapálás, aratás ós masinálás jutott nekik osztályrészül. Amíg apáim aratott anyám délelőtt az ebédfőzéssel és az állatok ellátásával volt elfoglalva. Ahogy a dél közeledett összekészítette' az ebédet az aratóknak, mert akkor már a nagyobb testvéreim isarattak. Az ebédhordó kosárba egyenletesen elrakta a szegényes eledelt, majd tiszta konyharuhával gondosan leterítette. Fejére tette a tekercset és erre helyezte el az étellel megrakott kosarat. Édesanyám délután ott maradt az aratásban segíteni. Az ő munkája volt a kötözés. Nem volt könnyű munka. Apám a rendet vágta, a gyengébb testvérem a kötelet teregette, az erősebb pedig a markot szedte. Anyám a kötélbe rakott markokat bekötötte a kötőfával, így szaporodtak sorra a kévék. Amikor a nap alsó sugarai a Dombalján eltűntök, akkor kezdték a kévéket összehordani. A felnőttek kettesével, a gyerekek egyesével hordták a nehéz gabonakévéket. Édesanyám mindig sietett, hogy a testvéreimnek kevesebb kévét kelljen összehordani, sajnálta őket a megerőltető munkában. Nehéz fáradtságos munka volt annak is aki a sajátját vágta, de sokkal nehezebb annak, aki más földjén a tizedekért, vagy a tizenkettedikért végezte az aratást. A lábbeli leszakadt a lábunkról, ezután mezítláb csak úgy lehetett menni, hogy a tarló dülése után kellett lépni, mert különben véresre bükdöste a lábainkat. Nehéz volt, muszáj volt. Az éhes gyerekek, a gond nagy úr, jobban parancsol, mint bármilyen kényszerítő törvény. Még az aratás alatt édesapám leszerződött masináim. Ez azért volt sürgős, mert sok volt a masináló és kevés volt a gép. Azután meg azt is megnézték, hogy ki, kivel áll össze egy bandába masinálhi. Apám mindig etető volt a gépen. Nem volt könnyű munka ez sem. A nyári kánikulában elviselhetetlen volt a szomjúság, amihez: még hozzájárult a felfelé szálló csípős por is. Minden mozdulatra vigyázni kellett, mert aki a dobba esett azt a gép a gabonával együtt megette, feldarabolta. Ebben az időben nagyobb testvéreim is masináltak már ugyanitt félrészért: töreik-pelvahordók, szalma verők voltak. Később nőttek, erősödtek és tudták vállalni a hároirnnegyedrészies munkákat: kévehányó, kötélvágó, nyárstámogató. Az egész részesek azok a legerősebbek voltak: zsákoló, nyársoló, etető és kazalrakó. Mi kisebbek ilyenkor az ebédhordással segítkeztünk. így élt a nagy család fáradságos, megfeszített, de becsületes munkával. Sokat kellett nélkülözni. Örültünk ha búzagánca, vagy darásmácsik került az asztalra, de szívesen ettük a sültkruimplit vagy a kukoricakását is, ami éppen volt, amire tellett. Szüleink törekvő, igyekvő emberek voltak. A csöngeiek szerették, 12Í