Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Zongor Ferenc: Adatok, emlékezések a volt sághegyi bazaltbányáról

Megint csak a munkáról folyik a beszéd. A legveszélyesebb munkakör a „rámolók"^é volt — állapítják meg egybehangzóan. Ugyanis robbantás után a fentmaradt veszélyes kövektől kellett megtisztítani a sziklafalat. Sok halálos baleset történt a meglazult, omladékony sziklafalakon. Németh József volt sági bányász szomorú történetet mond el: Harminc évem ment le a bányában — mondja. A legszomorúbb emlékem, amikor mellettem halt meg tulajdon öcsém. Agyonzúzta a lezúduló kő. . . Láng Jóska — az egyik bányásztársam mondja úgy ebéd előtt: „ki van ám kötve a te köteled is komám!" — Föl is | másztam a kötélen a helyemre. Láttam is azt a hatalmas sziklát, ami ha kimozdul, rettenetes dolgot művelhet. .. Már elfújta a „gyár", (a kőtörőt, a kőőrlő malmot nevezték így) a háromnegyedet, már éppen abba akartuk hagyni a munkát, amikor... Rettenetes látvány volt, amikor megindult a hegy. . . Recsegett, ropogott minden, jajveszékelés töltötte be a vágatokat! . •. Lenéztem a kötléről, ott feküdt az öcsém, rá sem ismertem, úgy össze volt verve. Regruta volt,... huszonegy éves. — Tollat tartottunk a szája elé, hátha! de nem volt már benne élet, lehelet... Akkor maradt ott Láng Jóska öccse is. — Eddig a történet, ami nem mese. Nemcsak a szakkörösök, a tanulók hallgatták lélegzet visszafojtva a szomorú valóságot, hanem a jelenlévő felnőttek is. Talán nem válik unalmassá, ha azt mondom, hogy az ilyen és ehhez hasonló történetek is nevelnek, megfelelő irányítással nagyon mély gondolatokat is ébresztenek. Most, amikor felszabadulásunk 30. éves évfordulóját ünnepeljük, különösen jusson eszünkbe a múlt is, az abban viaskodó, a jobb életre vágyó ember is. — Jusson eszünkbe, hogy a felszabadulásért vívott harcban egy kicsit a ságiak is benne voltak; benne voltak a bazaltsziklák nyomasztó, nehéz világában és a bazaltbányai munkásságunk kereste az utat, a kiutat. . . írásom elején a bevezető gondolatban ez is áll: —< Ma az emlékezés történelmi helye is a Sághegy. — Igen, ma már a népé, az emberé a hegy, de nem így volt a múltban. — Záróakkordként; hadd fejezzem ki a mindannyiunk által elfogadott megállapítást: Ismerd meg a múltat, mert akkor jobban értékeled a jelent, és biztosabban építed a jövőt. 109