Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

IRODALMI HAGYOMÁNYAINK - Szerdahelyi Pál: Csöngei mozaikok Weöres Sándor gyermek-és ifjúkori éveiből

sabb pénzeket: a trillió után jön majd az Ernst, a Prutz, meg a Maximulka, utána pedig a végtelen, de ez már csak a meghalás után jön ... (Mint látjuk, a szavak kitalálásánál német tudását is kama­toztatta.) Hát amikor 45 után újra inflációba kerültünk, mondtam is Cinának, hogy most következhetnek a te pénzeid ..." * * * Özv. Gáncs Zoltánné, szül. Hutter Katalin (1895), kinek édesany­ja, csáfordi Tóth Jolán, Petőfi Sándor első szerelmének, a szépsé­ges Tóth Rózának leszármazottja, emlékezik most a gyermek Weöres Sándorra. „Édesapámnak, néhai Hutter Zsigmond csöngei evangélikus led­késznek nagy magánkönyvtára volt. Ciina is bejáratos volt hozzánk. Ahányszor bejött a lelkészlakásíba, mindig megakadt tekintete a könyveken. Látszott rajta, hogy őt semmi más nem köti le úgy, mint a könyvek. Még csak 7—8 éves lehetett, amikor édesapámtól Sha­kespeare köteteket kért kölcsön. Apám nem akarta teljesíteni a ké­rését, azzal, hogy »te még gyerek vagy, Cima, és ezt nem érted«. Mire Cina így felelt: — De igen, én értem már, Zsiga bácsi, csak tessék nekem adni, hadd olvassam el... De nemcsak Shakespearet olvasta, hanem szinte válogatás nélkül falta a könyveket. Még a lexikonokat is kiolvasta apám könyvtárából. A falubeliek azt mond­ták rá: koravén gyerek, apám mindig azt mondta: csodagyerek... Külsőre igen vézna, törékeny gyerek volt, de intellektusban óriás... * * * Dr. Németh Sándorné, szül. Hajas Ilona, néhai Hajas Dezső volt csöngei evangélikus igazgató-tanító leánya, Dr. Németh Sándor nyűg. körzeti orvos feüesége mint régi játszótársa emlékezik vissza Weöres Sándorra. „Sógorom, Szabó Dezső, akkori csöngei imásodtanító keze alá járt Cina iskolába. Felekezeti iskola lévén, mindennap énekkel és imá­val kezdődött a tanítás. Hát amint elkezdtek énekelni, Cina befog­ta mindkét fülét és azt kiáltotta: Ne visítsatok! Ne visítsatok! No aztán kérdezte tőle Dezső, hogy miért fogod be a füleidet? Mire Cina azt mondta: mert nem szeretem a visítást! Látszott is rajta, hogy mennyire nem bírja a tömegéneklést, s lerítt az arcáról, meny­nyire szenved és viszolyog a sok kis éneklő torok láttán és hallatán. ... Sógoromnak aztán meg kellett engednie, hogy az éneklés alatt kint maradjon, és csak az imádságra kellett bemennie a tanterembe. Az énekóráin sem kellett résztvennie. Egyébként a templomban sem bírta az éneklést. Ez olyan furcsának tűnik, mert hiszen tudvalevő, 149

Next

/
Thumbnails
Contents