Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

HELYISMERETI ADATTÁR - Guttmann Miklós: A hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyaga és szókincse Jakon

VII A RAKOMÁNY LEKÖTÉSE 1. Lekötés nélkül nem szoktak hordani, mert lepotyogott volna a kéve 2. Elől volt a lánc, a rakományon a nyomórúd, hátul pedig a rudazókötél. Ezekkel lett lekötve a rakomány. 3. A lekötő kötél volt a rudazókötél. Szombathelyen, a Soós kötelesnél vásárolták a kötelet. 12 meter volt a hossza, de úgy nevezték Jakon hatöles kötél. Jakon csigát nem használtak, a termény lekötéséhez, de voltak olyan bevándorlók akiknél ez megtalálható volt, a tősgyökeres jaki adatközlőim szerint ez a csigás megoldás jobb volt, mint a helyben szokásos oldalak végén csúszó kötél, mert nem rongálta olyan mértekben a kötelet. Jobban elfordult rajta. 4. Nyomórúd, amivel a terményt lekötik. Hosszúsága a szekér hoszszától függött, akinek 5 méteres volt a szekere, annak kellett 6 méteres nyomórúd, mert meghosszabbodott a rakomány, mire teljesen fel lett rakva. Keresztesfenyőt szoktak leggyakrabban használni nyomórúdnak. Elől a nyomórúdon volt bevágás, hogy a lánc ne essen le róla. Aki rakta a szekeret felemelte a nyomórúdat, a kéveadó a láncot ráakasztotta a bevágásra, utána behúzta, aki fenn volt a szekéren, hátul pedig a kötelet keresztül tették a nyomórúdon, ráakasztottak a másik oldalon is az oldal végére és meghúzták, hogy leszoruljon. Ilyenkor már a rakó is leszállott, az is segített húzni, hogy szoros legyen. j-y" Qs i 8. A termény lekötése: a) nyomórúd. b—c) a lekötés módja 84