Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

IRODALMI HAGYOMÁNYAINK - Szerdahelyi Pál: Csöngei mozaikok Weöres Sándor gyermek-és ifjúkori éveiből

„Még jónéhány verset írt rólam, de ezek sajnos, 45-ben elvesztek. Ezt a »ródühoz írt ódát« azonban soha el nem felejtem ..." „Gyermekkorában, egyik éven olyan szép karácsonyfája volt Cinának, amelyik tele volt rakva apró kis zászlócskákka!!. Minden nemzet zászlója ott lengedezett a fán. Ezt unokatestvére, Szekfü Szabolcs mesélte el nekünk." „Egyszer kicsi korában, — talán 5—6 éves lehetett, — képes történelemkönyvet nézegettek édesanyjával, aki azt magyarázta fiacskájának, hogy melyik király miről volt híres és melyik hogyan halt meg. Végül anyja belefáradt már a magyarázgatásba, és az egyik király képére mutatva azt mondta: látod, ez azért halt meg, mert ritka ember az, aki elkerülheti a halált. Nos, mikor legközelebb vendégek jöttek a házhoz, Cina előveszi ám ezt a képes történelemkönyvet, elkezdi szórakoztatni a vendégeket, mindent pontosan elmesél, ahogy édesanyjától hallotta, s amikor ahhoz a bizonyos királyhoz ér, rámutatva nagykomoly an azt mondja: ez pedig azért halt meg, mert ritka ember kerüli ki a haüált..." „Magam is tanúja lehettem annak a nagy-nagy anyai szeretetnek, amivel Cinát elárasztotta az édesanyja. Drága, finom asszony volt. Az édesapja viszont már nem tudta úgy megérteni fia egyéniségét és költői tehetségét. A szobalányoktól szivárgott ki a faluba az a hír, hogy a „fiatal úr egész éjjel fent van, cigarettázik, tele van reggelre a hamutartó, egész éjszaka írja a verseket. Apja viszont azt akarta volna, hogy fia többet törődjön a gazdasággal." „Mikor megjött távolkeleti, majd norvégiai utazásából, eljött hozzánk, és sokat mesélt. Mi meg nagyon élveztük, mert olyan színesen meséate el az úti élményeit." „Egyik éven, Ilona-napkor virágcsokrot hozatott a kis Bárdossy Lacikával, és Cina nyújtotta át nekem, a következő rögtönzött versikével : „Hogy felköszönthessük, drága Ilonk', ma örömünkben szinte síronk .. ." „Bárdossy Kálmánoknál szokott összejönni a csöngei fiatal értelmiség, náluk szoktak beszélgetni, kuglizni, szórakozni. De sokszor itt járt Tatay Sándor író is, az akkori íbakonytamási evangélikus lelkész fia, meg Jékely Zoltán költő, Berda József író. Nyáron át együtt jártunk ki a közeli Rábára fürdeni. Ez mindig élményszámba ment, mert vittünk ki magúinkkal lemezjátszót is és táncoltunk. Jártunk Kenyéribe, a szomszéd községbe is, a Cziráky gróf erdejében levő tisztáson állt a „Margit-ház" nevű erdészlák, itt szoktunk majálist, juniálist tartani. Kerékpáron mentünk ki ide, vagy kocsival, és a Cina édesanyja is jött velünk." 151