Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)
SZAKKÖREINK ÉLETÉBŐL - Szabó László: Középiskolások néprajzi-szókincstani gyűjtőtevékenysége vidéki gimnáziumokban
ha jártak. Nagy dolognak tartom, hogy ezekkel a nem humán érdeklődésű tanulókkal viszonylag komoly eredményeket tudtunk elérni. A szakkör munkatevékenységének végrehajtásához, a helyszíni gyűjtéshez a kollégium csak kis részben tudta megteremteni az utaztatási és technikai feltételeket, ezért a Művelődési és Ifjúsági Központ igazgatója, az újszerű és hasznos kiscsoportos tevékenységet mindig teljes szívvel támogató Németh Sándor sietett a segítségünkre; szakkörünk közös fenntartásúvá vált. Hármas célt tűztünk magunk elé: 1. a lakóhely és környékének, valamint a paraszti népesség életmód jának, szokásainak megismerésével erősíteni a tanulókban szocialista hazánkhoz és népünkhöz való ragaszkodás és szeretet érzését; 2. elsajátítani a néprajzi-, nyelvjárási gyűjtés és feldolgozás módszerét, a tagok lehetőleg készítsenek önálló dolgozatot egy-egy témából; 3. a középiskolai ifjúság és Körmend lakossága körében ismeretterjesztő szerepet betölteni. önteltség nélküli megelégedettséggel nyugtázhatom, hogy a három évig (1970—72) működő szakkör célkitűzéseit nagyban teljesítette. Végzett munkánk legnagyobb értékének az emberformáló, nevelő hatást tartom. Nagy melegséggel gondolok vissza, miként vették körül szeretetteljes ragaszkodással a fiatalok a nádasdi 98 éves Déri Vince bácsit, miként nógatták újafob és újabb emlékezésre és dalolásra, mennyit emlegették Vilma néni és Géza bácsi babonás történeteit, keservesen nehéz hajdani sorsukat és megelégedett jelenüket. A szakkör tagjai már-már hazamentek kedvenc adatközlőikhez, akik nem egyszer izgalommal készítették a vendégmarasztaló ételeket, csomagolták útravalóul a pogácsát vagy a rétest. Az egyszerű, életükben sokat küszködő, a falusi társadalom zárt szokásrendszerébe szorított, de ugyanakkor éppen általa védelmet is élvező emberek múltjának és jelenének, eszközeinek és gondolatvilágának megismerése gyakran mondatta ki a tanulókkal a József Attila-i igazságot: „Igazán csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz. Magaddal is csak itt bírhatsz, óh lélek! Ez a hazám." Az elméleti foglalkozásokon és a közös gyűjtőútjainkan (amelyeket nem egyszer gyalogosan tettünk meg) megismerkedtek a ta132