Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

HELYISMERETI ADATTÁR - Laky Rezső: „Nevető fejfák". Tréfás sírfeliriatok

LAKY REZSŐ „NEVETŐ FEJFÁK" TRÉFÁS SÍRFELIRATOK Az emiberi élet hatalmas három állomása: születés, házasság és halálozás eseménye gazdag élményanyagot szolgáltat a népi irodalom, és falusi históriázók számára. A három magy állomásból az uitdlsót nagy bizonytalanság övezi. Mi is lesz az ember sorsa, amikor az ittmaradt' élők nem nyújthatnak már segítséget és vigaszt a távozóknak. Régente, amikor a halott az utolsó éjszakát töltötte a családi környezetben, virrasztani szoktak mellette a szobában, vagy a szomszédos helyiségben. Erre az aükalomra összejöttek a szomszédok, rokonok és az ismerősök, hogy megkönnyítsék a hozzátartozók részére az éjszaka némaságát és sivárságát. Énekelni, imádkozni szoktak, és szívesen emlegették az elhunyt életében megtörtént emlékezetes eseményéket és kedves tetteit. Nagyon vigyáztak a közismert és tiszteletben tartott mondásra: ,,A (halottról jót, vagy semmit!" Így szinte halála után már mindenki ímegnemesült és jó lett az ittmaradck szemében és emlékezetében. A végső tiszteletadás azt is diktálta, hogy lehetőleg rangos koporsóban és kellő megtisztelő szertartás mellett távozzék a halott a szerettei köréből. Hangsúlyt szerették adni annak, hogy csak az hal meg örökre, az ismerősök számára, akit hozzátartozói elfelednek. Ezért felkérték a kántort, vagy más versfaragó embereket, hogy a szokásos temetési szertartás énekei közé szerkesszenek az ismert dallamokra búcsúztató betétverseket a gyász és meghatódottság emelésére. Akadtak olyan versfaragó, fejfakészítő ácsok, akik szívesen vésték bele a fejfáiba a halottra emlékeztető sorokat. Némelyik alföldi temetőben egész kultusszá fejlődött a versfaragás, amely nemcsak a sírban pihenő nevét ismertette, hanem sokszor imég a halálozás körülményeit is megőrizte. Egyik-másik vers tartalmában túl is lépte a gyászos hangulat határát, ezért nem is kerülilhetett rá a fejfára. Gyakorta, mint szólás-mondás maradt meg a versfaragó baráti környezetében, akik révén fennmaradítak ezek a tréfás sírfeliratok. Az alábbiakban számos ilyen szájhagyományként élő, és feljegyzett sírvers kerül ismertetésre, amelyikbőll egynéhány a valóságban is megtalálható egyes temetőkben a fejfákon. (A gyűjtemény legnagyobb részét katonakoroimban gyűjtöttem az 122