Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

HELYISMERETI ADATTÁR - Ács László — Ács Lászlóné: Keresztelő, lakodalom, temetés Rábagyarmaton

Ezután főtt tyúk következett ecetes tormával: Itt a torma leve nélkül, Megélünk mi legény nélkül! Tyűhaj! Kis szünet után felhangzott valahonnan: Isten ibizo tyúk nyalka, U vágom a sarokba! Tyűha]" A következő fogás a sal volt. (Készítési módja: aprított tyúk vagy marhahús paprikás zsírban megsütve, tejföllel lieönitve. Ma már nem készítik) Hozzá a versike: Itt hozzák a paprikást, Pap adta ránk az áldást! Tyuhaj! Pecsenye következett kásával (később rizzsel). Ennek felszolgálását tréfás közjáték koronázta az ún. kásapénz szedés. A vőfély bevezette a gazdaasszonyok egyikét — akinek be volt kötve a keze, letakarva az arca, kezében szűrőkanál, régebben vaskanál — és ezeket jelentette be: Bizony a konyhában igen rossz hír vagyon, A szakácsné keze sebes igen nagyon. Szegény ahogy ott kint a kását keverte, Az egyik kézfejét igen megégette. Ezért kérjük most a kedves vendégeket, Patikára valót számára gyűjtsenek. A gazdaasszony körbe járt, pénzt gyűjtött a kanálba. Mikor mindenki adott már — miközben tréfás megjegyzéseket tettek a kéregetőre pl. „biztosan rossz hdlyen keresgélt" vagy „hadd nézzek a kendő alá" stb. — az ledobta kezéről, arcáról a kötést és felkiáltott: Elszáradt a szőlőszem, Nem fáj nékem semmi sem! Nem köll nékem patikára, Jó lesz nékem pálinkára! Tyuhaj! Aztán a felcsendülő muzsikára csárdást járt a vőféllyel. Hozták a rétest ily szavakkal: Itt a rétes, zsíros, piros, Menyasszonyunk rózsapiros! Tyuhaj! Itt a rétes, kerekes, Menyasszonyunk szerelmes! Tyuhaj! Végül a tészták következtek: guglihupp, porhu (porhanyós édes tészta), mákoskalács, fékőtt (kráfli). A mai édességek (torták, krémesek) ismeretlenek voltak. 111