Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)
HELYISMERETI ADATTÁR - Ács László — Ács Lászlóné: Keresztelő, lakodalom, temetés Rábagyarmaton
A mester úr helyett később tanító vagy kántor urat kiáltottak. A fizetés a kántornál néhány krajcár volt. (Az 1829. évi Canonica Visitatio szerint 3 krajcár). Innen indultak vissza a menyasszonyházihoz lakodalmi ebédre. Most anár szólt a muzsika, ének: Pirzák-porzdk a gyarmati utca Mikor végig megyek rajta. Nyílik, nyílik a babám ablaka, Mikor kitekintek rajita. Nyisd ki babám ablakaidat, Hallgasd meg a panaszaimat, Egy szép ibarna lánynak sok is a panasza, Nincsen aki meghallgassa. Zengett a kurjantás: Ez az ucca pap ucca, RozmiaringszáÜ hasittya. Ha hasittya, ha nem is, Végigmegyünk mi azér is! Tyűhaj! Ez az ucca marván ucca, Márvánkővel van kirakva. Az én babám kirakatta, Hogy én vígan járgyak rajta! Tyűhaj! Menyasszonyunk tuGipán, Gyöngykoszorú a haján. Tulipánból rózsa lett, Lánságának vége lett! Tyuhaj! Beértünk a faluiba, Macska ül az ablakba! Tyuhaj! Közben aprópénzt, cigarettát szórtak a kiváncsá nép közé, a férfiak zsebben hordott üvegekből kínáliták, aki útjukba akadt. Miután a lakodalmi asztalnál mindenki elfoglalta a helyét, a menyasszony kérője így kezdte: „Tisztelt násznép és vendégek, megkezdődik az ebéd, mondjuk el az asztali áldást! — Asztali áldás. Mindeneknek szemei, tebenned bízunk Üristen. Te adsz nekünk eledelt. Alkalmatos időben fölnyitod szent kezeidet, betöltesz mindent áldásiddal. Ámen." (Az egészet egy lélegzetre mondták dl, egyszer sem álltak meg közben.) A fogásoknak meghatározott sorrendje volt. Húslevessel kezdődött, melyet e hújjántással hoztak be: Ez ám az a híres matétt, Amit a meny asszon metét! Tyuhaj! 110