Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

HELYISMERETI ADATTÁR - Ács László — Ács Lászlóné: Keresztelő, lakodalom, temetés Rábagyarmaton

Tárcsa Isten egésségbe! Tyuhaj! Jaj de hosszú árok, Jaj, de sok szép népet látok. Álgya meg az Isten őket, Amiér itt mánkét néznek! Tyuhaj! Aki kinéz az ablakon, Az legyein az én galambom! Tyuhaj! De elhangzottak kevésbé kedveskedő, a vaskos népi humort példázó hujjántások is: Aki kinéz az ablakon, Tarka kutya fossa nyakon! Tyuhaj! Mikor a vőlegény kíséretével a menyasszony házához közeledett, az öltözködő menyasszonyt a gazdaasszonyok kikukucskáltatták az ablakion egy perec karikáján át, és ezt mondatták vdle: „Én farkas, te foárán." Ezt háromszor mondta el, hogy jámbor ember legyen a férje a házasságban. A menyasszony is. felöltözött. Ruhája, hasonlóan a nyoszorulányoké is, nem fehér volt, hanem szürke, világosbarna, (Ma vagy kék (általában tehát színes) és nem egybeszabott, hanem külön volt a szoknya és a rékle. Fején magas, pártához hasonló koszorú volt. (A fehér ruha 40—50 éve kezdett divatba jönni.) Kis vigadozás után következett a menyasszony kikérése. Ezt a vőlegény kériijö (násznagya) vagy az első vő fin mondta el: Menyasszon, vőlegin egymást megszerették, Sorsukat egymásnak kezébe letették. Egymásnak akarnák ezután csak élni, Megyünk a templomba égi áldást kérni. Itt áll a vőlegin s minden násznép vdle, Hogy az Űr házába eggyütt elkísérje, Illő tisztelettel begyüttünk hát érte. A kedves menyasszont hát adják ki nekünk, Hogy a templlomfoa is elgyühessen velünk. Siessünk szerencséssen, tegyük meg az utat, Mert az óra imár dél felé mutat, Ne várassuk ránk a plébános urat. Elővezették a menyasszonyt. A nyoszorulányok ajkáról felhangzott a hujjantás: Szomorúfűz hervadt ága, Édesanyja a szobába. • 107