Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Deák Ernő: A városiasodás folyamatai a Dunántúlon, különös tekintettel Vas vármegyére, 1780–1918
Bármennyire egyszerűnek tűnik is ez a fajta eljárási mód, csakis a középértékekhez viszonyítva tűnik ki egy-egy településnek a többitől eltérő, biztosan nem véletlenszerű nagysága. Véleményem szerint itt tapintható ki az a bizonyos pont, amire aztán - ösz- szehasonlító módon - rá lehet építeni valamennyi, a vizsgálódás szempontjából mérvadó tényezői. Vagyis alapállásként a települések és a lakosság számának összevetéséből számíthatók ki az átlagos mutatók. A feltételezett magasabb fejlettségű településeknél ilyetén két lépésben jutunk el az átlagon felüli települések kiemelt rangsorolásához: 1. a vármegyénkénti/tájegységenkénti átlagon felüli települések, ill. 2. ennek a kiemelt csoportnak átlagon felüli középértékei. Ennek bizonyítására induljunk ki ismét az országos mutatókból. Az 1910. évi nép- számlálás alapján az idevágó adatok:10 terület lakos község Magyarország 282.849 km2 18.214.727 12.541 Horvátország-Szlavónia 42.562 km2 2.671.760 2.334 Összesen: 325.411 km2 20.886.487 14.875 4. táblázat Az ezekből az adatokból kiszámított viszonylagos értékek: Magyarország településsűrűsége 22,55 km2/település, népsűrűsége 64,6 lakos/km2, a települések lélekszáma pedig átlagosan 1.452,41. Ezek az alapadatok bővíthetők a házak számával a laksűrűséggel arányban. Mint már utaltam rá, az országos átlagértékeket nagyon óvatosan kell kezelni, hiszen egy-egy település viszonylagos nagysága, ill. ebből kiindulva jelentősége az illető tájegység településrendszerén belül ítélhető meg reálisan. Az országos átlagok csupán az egyes tájegységek összevetésének viszonylatában mérvadóak. Ugyanakkor strukturális különbözőségek is kiolvashatók az idevágó adatokból a kis-, ill. nagytelepülések egymásmellettiségében. Vagyis a kiszámított középértékek kellőképpen bizonyítják valamely, a környezeti átlagot messze meghaladó nagyobb település kiemelkedő jellegét. Szemléltetésül lássuk most akkor a Dunántúl vizsgálódásunk szempontjából mérvadó adatait, mutatóit. Ennek all vármegyére terjedő tájegységnek népsűrűsége 21,84 (Fejér vármegye) és 43,04 (Sopron vármegye) között mozgott, a lakóhelyek átlagosan 729 lakost számláltak, a laksűrűség 6,87 volt. Átlagosan 8,82 km2-re (Vas vármegye) és 40,52 km2-re (Moson vármegye) esett egy-egy település.11 VAS VÁRMEGYE VÁROSAI A KÖZÉPÉRTÉKEK ALAPJÁN Ebből az alaphelyzetből kiindulva vegyük közelebbről Vas vármegyét. A 10 járásra beosztott 5474 km2 nagyságú vármegye területén 1910-ben 612 községet számláltak összesen 395.888 (polgári) lakossal. A vármegyei átlagot tekintve 8,82 km2-re esett egy-egy falu 646,87 átlagos népességgel. Ezeknél nem vettük figyelembe Kőszeg és Szombathely rendezett tanácsú várost.12 10 1910. évi népsz. 1. rész. A községek száma a vármegyénkénti, ill. járásonkénti összegekből tevődik össze. 11 1910. évi népsz. 1. rész. Az egyes, vármegyénkénti táblázatokból kiszámított adatok. 12 1910. évi népsz. 1. rész. 50-71. p. Vas vármegye adatai. 66
