Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Deák Ernő: A városiasodás folyamatai a Dunántúlon, különös tekintettel Vas vármegyére, 1780–1918
városhálózatot.5 Az alábbiakban a Dunántúlra, pontosabban Vas vármegyére összpontosítva kísérletképpen mutatom be az összehasonlító kvantifikációnak (Vergleichende Quantifizierung) tekintett modellemet. Ebben a szokványos - jogi-közigazgatási - keretektől függetlenül minden „elsődleges” besorolás nélkül a teljes településterületből indulok ki. Természetesen itt is nélkülözhetetlen bizonyos - tágabb értelemben vett - városi, városias funkciók érvényesítése. Ugyanakkor az egyéni-egyedi elbírálás helyett a településhálózatban megfigyelhető vektorok összehasonlításából vezetem le az elbírálás tételeit. A már említett besorolási lehetőségek mellett az egyes településeket városi funkciójuk, vágj központi hely szerepük alapján vizsgálom, természetesen a rendelkezésre álló, összehasonlításra alkalmas nyomtatott források, ill. forrásértékű kiadványok felhasználásával. Az így vizsgált adatokból állítottam össze azokat a tényezőket, amiknek összevetéséből állapíthatók meg a szignifikáns városi vagy városias értékek. Eljárásomban mérvadónak tűnik az ún. városi küszöb figyelembe vétele, azaz milyen nagyságrendtől tapinthatók ki a városiasodás jelei. Mint utaltam rá, természetesen ügyeltem a különböző mutatók érvényesítésére, egyszerűség kedvéért mégis az általánosan elfogadott 2000-es létszámból indultam ki, nem tévesztve szem elől a településeknek az egyes tájegységekhez igazodó különbözőségeit, azaz eltérő nagyságrendjüket, vagyis viszonylagosnak tekintettem a bűvös számot; ami dombvidéken, ill. hegyvidéken esetleg mérvadónak tűnhet, síkvidéken messzemenőleg nincs jelentősége, tehát tájegységenként változó városi küszöbbel kell számolnunk. Mielőtt ezek felsorolásába kezdenék, röviden utalok azokra a kísérletező vizsgálódásokra, amik a legkülönbözőbb megközelítésből következtetnek egy-egy település városi jellegére. Első helyen kell említeni Kubinyi András idevágó kutatásait: bár korábbi korszakra vonatkoztatva dolgozta ki 10 kérdéskörre kiterjedő, 1-60 pontot felölelő rendszerét, valójában új megközelítésben kísérelte meg a magyar városhálózat felgöngyölítését.4 Tárgyunk szempontjából ugyancsak fontos Tímár Lajos idevágó munkája.’ Gondolok továbbá Gyáni Gáborra, aki egyebek között a könyvtári ellátottság nyomán mutatta ki a városi jegyeket.6 Gál Zoltán a pénzintézetek összefüggésében vizsgálja a városhálózatot.' Korszakunk utolsó periódusában perdöntő szerephez jut az iparosítás, ill. vele párhuzamosan a vasúthálózat kiépítése. Viszont amennyire sematikusnak 5 A harmadik, Typologie und Struktur der Städte (A városok tipológiája és struktúrája) című rész az utolsó fejezet kivételével elkészült, de csak kéziratban van meg. 4 Kubinyi András: Városhálózat a késó' középkori Kárpát-medencében. 3. A királyné mint földbirtokos. In: Bártfától Pozsonyig. Városok a 13-17. században. Szerk. Csukovits Enikő, Lengyel Tünde. Bp., 2005. 9-36. p. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok; 35.) 5 Tímár Lajos: Vidéki városlakók. Debrecen társadalma, 1920-1944- Bp., 1993. 283 p. (Mikrotörténe- lem) Ehelyütt nincs lehetőség az utóbbi évtizedekben megjelent városmonográfiák - Sárvár, Szentgott- hárd stb. - külön taglalására. 6 Gyáni Gábor: Közkönyvtárak mint a polgárosodás emeltyűi. In: Hagyomány, közösség művelődés. Tanulmányok a hatvanéves Kosa László születésnapjára. Szerk. Ablonczay Balázs et al. Bp., 2002. 358- 366. p. ' Gál Zoltán: A magyarországi városhálózat összehasonlító vizsgálata a banki betétforgalom alapján 1910- ben. In: Kőfallal, sárpalotákkal ... Várostörténeti tanulmányok. A Hajnal István Kör - Társadalom- történeti Egyesület 1993. évi debreceni konferenciájának előadásai. Szerk. Németh Zsófia, Sash Csaba. Debrecen, 1997. 50-68. p. (Rendi társadalom - polgári társadalom; 7.); Vő: A magyarországi városhálózat pénzterületi funkciói a századfordulón. In: Politika, gazdaság és társadalom a XX. századi magyar történelemben. 1. Debrecen, 1999. 227-249. p. LA 63
