Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Peter Wiesflecker: Az Aranygyapjas rend „magyar” lovagjai a 20. században. – Áttekintés –

grófot (1829-1921)44 és az Esterházy-ház ifjú fejét, V. Miklós herceget (1869-1920),45 aki 1898-ban apja örökébe lépett a majorátus élén is.46 Öt évvel később nagybácsija, Esterházy Alajos herceget (1844-1912) is felvették az Aranygyapjas rendbe.47 A herceg lovassági tábornok volt, a 8. sz. feudális huszárregiment ezredtulajdonosa, továbbá a magyar királyi testőrség kapitánya.48 O volt különben a hercegi család utolsó tagja , aki az Aranygyapjas rend tagja lett. Az Aranygyapjas rend tagjai között találni 1903-ban Pallavicini Sándor őrgrófot (1853-1933),49 akiről alkalmasint első pillanatra egyáltalán nem is gondolnánk, hogy magyar arisztokrata volt. A család fiúágon felső-itáliai, története a késő középkorig követhető vissza, ősei között genovai dózsék is találhatók, Magyarországon a 18. század végén telepedtek le. A család 1803-tól magyar indigenátussággal rendelkezett. A család birtokába volt többek között a mindszenti, az anyási és a dóczi majorátus, amellyel felsőházi örökös tagság is járult.50

Az Aranygyapjas rend adományozása persze nem azt jelenti, hogy kizárólag ősi családok tagjai kaphatták, hiszen kitűnő eszköznek bizonyult arra, hogy a Habsburg arisztokrácia személyiségeit, beleértve az udvari, a diplomáciai, a katonai és a közigazgatás legfelsőbb pozícióit, kitüntethessék. Ez nyomon követhető I. Ferenc József 1907-ben, 1908-ban, 1911-ben és 1915-ben foganatosított adományozásain is. 1907-ben Csáky Albin (1841—1921)51 korábbi magyar oktatási minisztert és Apponyi Sándor grófot (1844-1925)52 tüntette ki a rend nagymestere, 1908-ben a már említett Esterházy Alajos mellett még Pejacsevich Lászlót grófot (1828-1916),53 valamint gróf Széchen Miklóst.54 Pejacsevich a századfordulón Mária Annunciata főhercegnő, I. Ferenc József császár unokahúga főudvarmestere volt, aki 1906-ban minden valószínűség szerint a bécsi udvar első udvarhölgyének számított.55 Szécsen gróf a Monarchia vezető diplomatája, mielőtt osztrák szentszéki követté nevezték ki, a külügyminisztérium szekcióvezető volt. 1901-1911 között képviselte a monarchiát a Vatikánban, majd a világháború kitöréséig Párizsban.56 *

1911 Cziráky Anal grófot (1850-1930)3' vették fel a rendbe. Öccse, Béla éveken át a bécsi udvar főudvarmestere volt, és mint ilyen már 1900-ban Aranygyapjas lett.

44 Liste Nominale 1131. sz.

45 Liste Nominale 1136. sz.

46 Vesd össze Peter Wiesflecker: „Feenreich" im Abendrot. (Kiadás előtt, várható megjelenés 2013)

4' Liste Nominale 1155. sz.

48 Gotha, Fürsten 1907. 125. p. Hof- und Staatshandbuch der österreichisch-ungarischen Monarchie für 1908. Wien, 1908. 16. p

49 Liste Nominale 1134. sz.

50 A Pallavicini család történetéhez lásd Adelslexikon, Bd. 10. 1999. 138-139. p.; Gotha, Grafen 1917.684- 686. p.; Genealogisches Handbuch des Adels, Grafen XVI. 2000. 340-352. p.; továbbá Marchese Domenico Pallavicino: Estratto dell1 Alhero Genealogico della Famiglia Pallavicino di Genova. Genua, 1904.; Alessandro Pallavicino: II marchese Oherto, Conte del Sacro Palazzo, e suoi discendenti. Trient, 1960.

j Liste Nominale 1142. sz. Csáky 1888-1894 között magyar királyi oktatási miniszter volt.

32 Liste Nominale 1143. sz. Apponyi kora legnagyobb Hungarica-gyűjteményével rendelkezett. Lásd hozzá ÖBL 1. 27. p. Hof- und Staatshandbuch der österreichisch-ungarischen Monarchie für das Jahr 1907. Wien, 1907. 903. p.

53 Liste Nominale 1154. sz.

54 Liste Nominale 1159. sz.

33 Hof- und Staatshandbuch der österreichisch-ungarischen Monarchie für das Jahr 1900. Wien, 1900. 39. p.

56 Erwin Matsch: Geschichte des Auswärtigen Dienstes von Österreich(-Ungarn) 1720-1920. WienKöln-Graz, 1980. 97., 113., 118. p.; Alois Hudal: Die österreichische Vatikanbotschaft 1806-1918. München, 1952. 255-273. p. (továbbiakban: Hudal, 1952.)

5' Liste Nominale 1167. sz.