Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Roland Widder: A vasfüggöny lebontásának úttörői a kultúrában. – A Mogersdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozion regionális előzményei a hidegháború idejében

V

/

Mégis már a 2. világháború első évtizedében, Magyarország nyugati határa határforgalmának teljes megbénítására létrehozott műszaki határzár (1947 vége óta) létesítése után néhány évre, szárba szökkentek az első tudományos kapcsolatok. 1950- től már megindultak a budapesti levéltárakkal a formális és lényegi kapcsolatok, s a következő években a megyei levéltárak sorával is. Ezekre az állami, politikai elitek észlelési küszöbe alatt, továbbá a határellenőrzések fokozódó szigorítása, a határokon történt összeütközések, valamint a vita és a propaganda területén tapasztalható kétoldalú, „ellenséges” vélekedések és biztonságtechnikai intézkedések ellenére került sor.

Sztálin halála után 1953-ban nemcsak a Szovjetunióban vált lehetővé a nyugati tudományos intézményekkel való félénk, mégis állandó cserekapcsolat, hanem - bizonyos időeltolódással - 1954-től a kelet-európai szatelitállamban, Magyarországon is sor került a politika nézőpontjából és közpolitikái szempontból „az Ausztriával való jószomszédi kapcsolatok létrehozására’’.1 Ezeknek a kétoldalú törekvéseknek a markáns kifejezése lett volna 1956 tavaszán a műszaki határzár és aknamező megszüntetése Magyarország nyugati határán.

Többek között az 1956 októberében lezajlott magyarországi felkelés drámai eseményei törték meg és lehetetlenítették el ezeket és sok más közeledést, könnyítéseket, diplomáciai tárgyalási készséget és az előrehaladást a szomszéddal való érintkezésben, miközben a háttérbe szorították és belpolitikai zavarokkal, ill. világpolitikai következményekkel terhelték meg őket.

3.

A válságos 1956. esztendőben mégis jelentős mérföldkő emelésére került sor. Ebben az évben a „Magyar Országos Levéltárral történt mikrofilmcserével nemcsak a forrásalapú történetkutatás alapjait vetette meg, hanem ennek következtében magyar tudósok megnyerése révén a tudomány területén történt burgenlandi és magyar»kibéküléssel« a burgenlandi publikációk sorozata megalapozását is”.2

Ennek az évtizednek a vége felé, éppen egy tucat évvel a veszélyes műszaki határzár felszerelése után a vasfüggöny mentén bizonytalan nemzetközi helyzetben, továbbá feszültségekkel terhes és politikailag elhidegült időszakban mutatkoztak „a nem államilag tervezett enyhülés első jelei”.3 Kezdtek feltünedezni a megszilárdult frontok szimbolikus „felpuhulása elősegítői” és úttörői Magyarország és Ausztria diplomáciai és reálpolitikai érintkezésében.

A burgenlandi tartományi kormány így hívott meg az 1959. évi Haydn-meg- emlékezés keretében - a későbbi Burgenland számára oly fontos, az Esterházy-udvar zeneszerzője és muzsikus halálának 150. évfordulója alkalmából - egy soproni zenekart a tervezett ünnepségekre. Az egyszer már az osztrák törvényhozás által (hiábavalóan) Burgenland fővárosává választott Sopronnak volt fellépése Kismartonban, Burgenland de facto tartományi fővárosában, amely kevesebb mint másfél évtizeddel korábban rá- ■ adásul spekulatív és titkos törekvésekbe bonyolódott „Kelet-Burgenland” érdekében.

1 Gecsényi Lajos: An der Grenze zweier Machtblöcke. Zu den ungarisch-österreichischen Beziehungen 1945—

1965. In: Ungarn-Jahrbuch. Bd. 27., 2004. München, 2005. (továbbiakban: Gecsényi, 2005.) 272. p.

2 Johann Seedoch: Der Aufbruch der Landeskunde. = Burgenlandsiche Heimatblatter, 2001. Heft 3-4. 42. p.

3 Gecsényi, 2005. 283. p.

412