Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Varga László: Történészek a hidegháború frontján. – Állambiztonság a Kádár-korszakban
sége, az angol tanszék kiváló oktatója már a hírszerzés megbízásával utazott ki közel 1 évre kutatni Angliába. Szerencsétlenségére Szabó László ó'rnagy „árulása” következtében le is bukott, így szerepelt azon az ügynöki listán, amit a brit külügyi államtitkár a magyar nagykövetnek átadott. „Szoboszlai” a kor értelmiségijének szintjén élt, szerény öröklakás a belvárosban, szentendrei telek, meg egy öreg Moszkvics. Személyzeti anyagát 1973-ben kérte ki a hírszerzés, az olasz tanszék egyik tanársegédjével együtt, azt kutatván, ki lehet „Alagi Péter” méltó utóda a római Magyar Akadémia élén. Rá esett a választás, kinevezését a III/I/4-b alosztálya kezdeményezte, konkrétan Garzó Ferenc alezredes. Augusztus végén Dobai János alezredes közölte vele, ők, vagyis a hírszerzés szemelte ki Rómába, majd kiderült, hogy fedőszervi vezetője lesz több „BM-munkatársnak”, akiknek megfelelő szabadságot kell biztosítania felderítő munkájuk ellátásához. Ezen kívül persze tőle is hírszerző munkát vártak, vagyis a „célobjektumban” dolgozók megismerését, feldolgozását, „tipp-személyek” felkutatását. „Szoboszlai” beszervezésére végül a Dombhát fedőnevű „T’Makásban került sor, majd szeptembertől vette át a KKI, és október közepén utazott Rómába. Ezt augusztusban nála is részletes kiképzés előzte meg, nyolc alkalommal, ennek során közölték vele, ki tartozott a római rezidentúrához. Felvilágosították arról is, hogy a Pápai Magyar Intézet lakóinak postáját megfigyelik (K-ellenőrzés), de le is hallgatják őket (3/e rendszabály). Feladata tehát az lett, hogy ezt a tevékenységet fedezze. Kapcsolattartójaként Fekete elvtársat nevezték meg, célobjektumként pedig az olasz külügyminisztériumot, a sajtót, a különböző pártokat, a vatikáni államtitkárságot, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) objektumait és a római egyetem politikai karát. Minderről Fekete elvtársat is tájékoztatták írásban, aki viszont bő fél évvel később már azt jelentette „Szoboszlairól”, hogy a várakozásokkal ellentétben olasz nyelvtudása „meglehetősen passzív jellegű”. Kétségkívül „Szoboszlai” tanította ugyan az olasz történelmet, még publikált is e tárgyban, de a nyelvet nem igazán beszélte. 1974. augusztus elején 3 órán keresztül faggatták az Akadémiai utcai objektumban, de csak teljesen érdektelen olasz kapcsolatairól tudósított. így a „Központ”, vagyis a budapesti hírszerzés 1974 szeptemberében újra beszámoltatta, mondván többet várnak tőle. Végül, 1975 nyarán, lemondtak hírszerző tevékenységéről, egyetlen feladata maradt, fedezze munkatársai hírszerző tevékenységét. Talán ez a passzivitása volt az igazi oka annak, hogy 1977-ben több feljelentés, feljegyzés született visszaéléseiről - így Ripka Gézától, a főrezindentúra vezetőjétől -, hogy az intézet takarítónőjét magáncélra is használja, visszaél a benzinszámlákkal, mindeközben azt terjesztette magáról, hogy ő Aczél György kádere. A szolgálat legnagyobb meglepetésére, hazarendelését valóban Aczél vétózta meg. Flazatérése után kizárták a hálózatból, de erről nem értesítették. „BORKÚTI”26 Az egyetem elvégzése után visszatért szülővárosába, ahol az állami (megyei) levéltárban helyezkedett el segédlevéltárosként, mintegy évtizedes tudományos kitérőt követően innen is ment nyugdíjba, de már igazgatóként. Történészként is nagyra tartották. 26 ÁBTL 3.2.5. 0-8-448.
