Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Varga J. János: A katonai kórházak fejlődése és a fertőző betegségek gyógyítása a török elleni felszabadító háború időszakában

Varga J. János

A katonai kórházak fejlődése és a fertőző betegségek gyógyítása a török elleni felszabadító háború időszakában

Az orvoslás a 17. század első felében félúton járt a tapasztalati tudástól a tudomány felé. Számos gyógyító szert ismertek, de hatásuk mechanizmusáról semmit sem tudtak. René Descartes (1596-1650) így írt erről: „Az egészség [...] a legelső javunk, a földi élet minden más javának alapja [...] Ha lehetséges valamilyen eszközt találni, mely okosabbakká és ügyesebbekké tehetné az embereket, mint eddig voltak, azt csak az orvostudományban kereshetjük. [...] biztos vagyok benne [...], hogy amit belőle tudunk, majdnem semmi ahhoz képest, amit még nem tudunk, s hogy végtelen sok bajtól szabadulhatnánk meg, ha eléggé ismernénk a bajok okait, és mindazokat a gyógyszereket, melyekkel a természet megajándékozott bennünket.”1

A 16. században a szervezett, intézményekre támaszkodó egészségügy gyermekcipőben járt Európa-szerte. Ispotályok csak a nagyobb városokban léteztek, katonai lazarettek (hospitale militare) elvétve akadtak.2 * Hadműveletek idején a polgári gyógyintézeteket jelölték ki a sebesültek és a betegek ellátására.5 Állandó katonai kórházat 1638-ban Armand Jean du Plessis Richelieu (1585-1642) bíboros szervezett Franciaországban.4 Magyarországon a török elleni felszabadító háború éveiben (1683- 1699) létesítettek hasonló egészségügyi intézményt. Adataink szerint 1684-ben a bécsi egyetem orvosi fakultásának segítségével kerestek orvosokat, sebészeket és fürdősöket a magyarországi katonai kórház számára.’ 1688-ban és az 1690-es évek első felében az oszmánoktól visszavett Budán és Pesten (ma: Budapest) hoztak létre állandóan működő, a hadszíntértől távol eső hadikórházat.6

A harcoló csapatok mögött működő első tábori intézmény és sátor ambulancia megszervezése I. (Kasztíliai) Izabella spanyol királynő (1474-1504) nevéhez fűződik

1 Idézi R. Várkotnyi Ágnes: Buda visszavívása, 1686. Bp., 1984. (továbbiakban: R. Várkonyi, 1984.) 284-285. p.

2 A szakirodalom szerint 1. Ferdinand alapított - valószínűleg ideiglenes - hadikórházat 1527-ben Budán. Vezetését Faber Jánosra bízta. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből. 3. köt. Bp., 1931. (továbbiakban: Magyary-Kossa, 1931.) 151. p.

> 5 A török ellen megvívott tizenöt éves háború idején, 1597-ben, Alsó-Ausztriában és Nyugat-Magyarországon Bruck, Hainburg, Nagyszombat, Pozsony és Sopron városi kórházaiban ápolták a sebesült és a beteg katonákat. Takáts László - Takáts Endre: Adalékok a XVII. század fordulójának katona egészségügyéhez. = Honvédorvos, 1966. 4 sz. (továbbiakban: Takáts L. - Takáts E., 1966.) 328. p.

4 Héjjá Pál: A tábori egészségügy Buda visszafoglalása korában. Bp., 1936. (továbbiakban: Héjjá, 1936.) 171. p.

5 Magyary-Kossa, 1931. 424- p

6 Magyary-Kossa, 1931. 428., 440. p.

373