Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Soóss István: Tiszti építőszék Vasban, 1824. – Adalékok egy vármegyei tisztújítás történetéhez

Jte'fí v­Soós István Tiszti építőszék Vasban, 1824- Adalékok egy vármegyei tisztújítás történetéhez A 19. század első 2 évtizedében lefolytatott vármegyei tisztújításokon - így pl. Szepes, Bereg, Nógrád - tapasztalt rendetlenségek és kihágások1 további megaka­dályozása, a restaurációs közgyűlési helyszínek szentségének megőrzése, valamint az ősi nemesi jogok méltányos megtartása végett I. Ferenc király 1818. december 9-én kiadta rezolúcióját, amelyben úgy rendelkezett, hogy a jövőben a vármegyei restaurációkon a tisztségviselőket nem a korábbi, törvényben rögzített módon, azaz nem közfelkiáltással („non per acclamationem”), hanem ellentmondás nél­kül, kizárólag a személyenként leadott voksolással szabad megválasztani. A kirá­lyi rezolúcióról a magyar kormányszékek, nevezetesen a Magyar Királyi Udvari Kancellária és a Királyi Magyar Helytartótanács között ellentétes vélemény ala­kult ki. A kancellária úgy vélte, hogy a királyi határozat nem sérti a nemesség törvényben foglalt ősi kiváltságát, sőt azzal teljes összhangban van. Továbbá a közfelkiáltással történő szavazás gyakorlatának a megszüntetésével lehet csak valójában elejét venni az építőszékeken eluralkodott zűrzavaros állapotoknak és nem egyszer erőszakos jeleneteknek, illetve az új voksolási rendszer bevezetésével meg lehetne akadályozni a pártoskodásokat és tisztábbá lehetne tenni a válasz­tásokat. A helytartótanács ezzel szemben a rezolúcióban éppenséggel a nemesi előjogok megsértését látta, és ezért ellenezte annak kihirdetését. A kancellária azonban ragaszkodott a királyi rendelkezéshez és 1819. január végén utasította a helytartótanácsot: tegye meg a szükséges lépéseket a rendelet kihirdetéséhez.2 < Ezt a dikasztérium 1819. február 16-án tette közzé, lényegében megismétel­ve benne a királyi rezolúcióban foglaltakat, nevezetesen: a tisztújításokat szemé­lyenként nyíltan leadandó szavazással szabad csak lefolytatni. Azaz, a vármegyei magisztrátusok tisztviselőit nem közfelkiáltással, hanem a főispán vagy főispáni adminisztrátor által megnevezett jelöltekre adandó voksok összegyűjtésével és összeszámlálásával, az építőszékre előzetesen kiküldött szavazatszámláló deputá- ció jelenlétében és segítségével kell megválasztani. A kormányszék a rendeletben > hangsúlyozta, hogy az új választási renddel meg lehet gátolni az esetleges tumul­tuózus és hangos jeleneteket, továbbá a visszaéléseket, és a választási jegyzékbe fel nem vett személyek megjelenését. A dikasztérium szabályozni kívánván a vá­1 Ezekről bővebben lásd Soós István: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására”, 1810-1821. = Levéltári Közlemények, 2009. (továbbiakban: Soós, 2009.) 96-114. p. 2 Soós, 2009. 116-117. p. L­339

Next

/
Thumbnails
Contents