Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Johann Seedoch: Batthyány Lajos gróf szalónaki uradalmának bérletei 1848–1849-ben

a tó melletti kocsmát (1848. január 1.-1850. december 31.) 50 guldenért; továbbá Salamon Baron (1850. január. 1.-1852. december. 31.) a boltok árulási jogát 30 guldenért és a kocsmapincét 10 guldenért bérelte.

Az uradalmi kert használatért Samuel Ekamp 60 guldent fizetett. A többi haszon- bérlet Szalónak nagyszámú zsidó lakosságát érintette. A földbirtokos Batthyány család a 18. században fogott hozzá ahhoz, hogy megszerezze a Szalónakon már a 17. századtól szabadon álló házakat, hogy a lakásokat határozatlan idó're zsidó családoknak adja bérbe. Ezért van az, hogy 1849-1850-ben is még Israel Kohnt találjuk a tó melletti lakóház („Teichtwohnhaus”) bérletében, Maximilian Plechnert „a belső kocsma lakásainak” bér- lőjeként, a „Zarka-féle lakóház” bérlője pedig hat familia volt, nevezetesen Áron Hirschl, Jakob Lobi, Moyes Hofman, Weiser Lobi, Wolf Mattersdorfer és Lasar Rosenberger családja. A „Stettner-féle lakóházat” három - a Hirschl Mattersdorfer, az Isak Mandl és a Wolf Stettner míg a „Stettner-féle házat” hat - a Moyses Salomon, a Wolf Schei, az Albert Sonnenwald, a Salamon Graf, az Israel Glaczer és a Joseph Goldschmidt - család bérelte. Végül a „Geiger-féle ház” öt - a Moyses Unger Lobi, az Unger Lobi, a Heinrich Lobi, a Joseph Anstl Steiner és a Heinrich Abraham - családé lett.

A bérleti díj 58 gulden és 16 gulden 30 krajcár között mozgott. A zsidó község a kóserbor és kóserpálinka vásárlási és eladási jogáért 150 guldent, a rituális fürdő helyéért pedig 4 guldent fizetett évente

Oszalónak faluban három haszonbérlet volt, nevezetesen Sámuel Freiszlinger 160 guldent adott 3 esztendőre (1850. január 1.-1852. december 31.) a kocsmáért és a mészárszékért, Salamon Baron pedig a cserzőházat bérelte 60 guldenért, ugyancsak 3 esztendőre. Baron az ottani kereskedési jogokat birtokolta 6 guldenért, amelyet nem foglaltak szerződésbe. A dornói prédiumon Andreas Fritz a közös malmot 300 guldenért vette bérbe 3 esztendőre (1849. október 1.-1850. március 31.). Szalónaküveghután (Glashütten) hét bérletet jegyzetek fel. Itt Christian Schwartz a Stierbachl-féle malmot 54 guldenért bérelte 3 évre (1847. április 1.-1850. március 31.), míg Johann Gilswert a kocsmát ugyancsak 3 évre (1847. július 1.-1850. december 31.) 54 guldenért. Kari Ernst 8 guldent fizetett az uradalmi lakásért; a község (27 ház) a szántókért és rétekért 208 gulden 20 krajcárt, a rozséért 54 guldent, az erdei legelőért 15 krajcárt rótt le, mindegyik esetet 3 évre (1850. január 1.-1852. december 31.) jegyezték be. Johann Gilswert az uradalmi kertet is 5 guldenért vette haszonbérletbe.

Németszentmihályon (Großpetersdorf) három bérlő található. Mathias Rehling a kocsmát és a mészárszéket vette bérbe 1 évre (1850. január 1.-1850. december 31.), Michael Schuh a boltot és a pálinkakimérést 69 guldenért, továbbá Franz Wilfinger a téglaégetőt 12 guldenért, mindketten szerződés nélkül.

Mérem (Miedlingsdorf) község 10 guldent fizetett a kocsmáltatásért.

Vaskomjáton (Kemeten) Josef Träger 55 guldenért vette a kocsmát bérbe. Vas- komjáton négy haszonbérlet volt, nevezetesen Joseph Srampfl 26 guldent fizetett a kocsmabérletért; Mathias Hazibar 10 guldent a bolt, a pálinka és a sóeladásért, továbbá egy kis rétért 48 krajcárt; Paul Filipovits 150 guldent a malomért, amelynek bérleti ideje 1850. április 1-jétől 1853. március 31-ig tartott.

Vasfarkasfalván (Wolfau) hat bérlet van felsorolva. Karl Schweitzer a falu kocsmáját és a Lapincson lévő malmot vette bérbe (1849. október 1.-1852. szeptember