Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Mezey Barna: Hóhérmunka. A tortúrától a gyógyításig. – A hóhérok feladatai a 15–18. század városi társadalmában
V i v A közösségek között, majd fölött kialakuló hatalmi központok lehetővé tették a közösségközi sértések szankcionálását is, amely fölváltotta a nemzetség önmaga általi bíráskodását, a bosszút és a háborút. A bosszú igazságos és kötelező volt, végrehajtásában az egész nemzetség részt vett, és megfordítva: a sértő egész nemzetsége állotta a bosszú következményeit. A korai társadalmaknak ez az ösztönszerű, természetes reakciója előzte meg a büntető hatalom jelenlétét, de annak kialakulása funkciótalanná tette az ősi megoldást. A jog és a jogi apparátusok fejlődésének ez az iránya az, amely a közösségek fölött kialakuló politikai és hatalmi gépezetek kezébe adta a büntetés intézményét, s amely bizonyos mértékben meghatározta a büntetések jellegét is. Az állam kialakulásakor a büntetőjog előtt három olyan feladat állt, amelynek megvalósítása meghaladta lehetőségeit. Ennek köszönhető relatív hatástalansága és processzusainak eldurvulása is az idők folyamán. Az ősi jog kohéziója helyébe másfajta kényszert kellett állítani, amely hasonló hatékonysággal képes megakadályozni a közösségre veszélyes cselekmények elkövetését. Az osztályokra és rétegekre szakadt társadalom új tulajdonrendszerét és alávetési képleteit központi feladatként kellett védenie és biztosítania a rendszer működését. Az uralkodó - az állam - tekintélyének speciális oltalma pedig első helyre került a (büntető)jog értékrendjében. Kulcskérdéssé lett szilárdságának, feltétlen tekintélyének bármilyen körülmények közötti fenntartása. Ennek megvalósítására hozta létre és erősítette egyre a politikai elit az állami erőszak apparátusát és intézményeit, így a most kiépítendő büntetőjogot, az igazságszolgáltatás szervezetrendszerét. A hatalom képviselőinek megsértőivel, az általa kialakított jogi rend megsértőivel szemben a legkeményebb eszközökkel lépett fel. Ebben a helyzetben a büntető igazságszolgáltatás óhatatlanul az egyre nagyobb számban alkalmazott és egyre súlyosabb büntetések irányába sodródott. Kialakult a büntetések arzenálja, a halálbüntetések, csonkítások, testfenyítések, megszégyenítések, szabadságfosztások és vagyoni szankciók rendszere. A büntetések históriájában a 13-14. századra jelentős fejleményt regisztrálhatunk. Az állam terjeszkedése a büntető igazságszolgáltatásban, a hatalomgyakorlás brutalizáló- dó módszerei, a büntető praxis keményedése a szankciónemek hangsúlyváltását hozták magukkal. A halálbüntetés poena ordinaria lett, vagyis a bűncselekményekre általában kiszabott, rendes büntetéssé vált, míg az enyhébb büntetésnemek háttérbe szorultak. Ez a fordulat teremtette meg a hóhért, a büntetés-végrehajtás hivatásos szakértőjét. Németföldön, mint általában ismert, elsőként Augsburg jegyzőkönyvei említik a hivatásos hóhért 1276-ból, Braunschweig 1312-től alkalmazott főállású ítéletvégrehajtót.16 AZ EGZEKÚCIÓ FŐSZEREPLŐJE Korábban az ítélet végrehajtására a vérbosszú leképezéseként vagy a sértettet - és családját - jogosították fel, vagy a közösség általi kollektív kivégzésre került sor, esetleg rituális áldozás formájában papok végzeték el az ölést. A koraközépkor hivatalosodé felfogása a bíróság tagjait kötelezte a részvételre, így a legfiatalabb esküdtet, a bírák juniorját, vagy a legifjabb tanácsurat szorították a végrehajtás foganatosítására.17 A 16 Nowosadtko, 1994. 51. p. 17 Else Angstmann: Der Henker in der Volksmeinung. Halle an der Saale, 1928. Dr. Martin Sandig oHG Nachdruck Tübingen, 1972. (továbbiakban: Angstmann, 1928.) 78. p. < 298 A
