Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Rudolf Kropf: Andreas Baumkircher és Városszalónak városkapui

III. Frigyes császár Szalónak polgárait olyan kereskedelmi kiváltsággal ruházta fel, amelyet 1463. július 19-én Corvin Mátyás király tovább bővített, és amely révén Szalónak lakóit az egész Magyar Királyságban felmentették a harmincadvám (határvám) fizetése alól. Ennek a két kiváltságlevélnek a segítségével a szalónaki kereskedők jelentős előnyre tettek szert az országhatárokon túli kereskedelemben más kereskedőkkel szemben. Miután II. Ulászló király 1500-ban megerősítette a szalónaki polgárok harmincadmentességét, I. Ferdinánd király 1545-ben Batthyány Ferenc ellenállása ellenére ezt a mentességet megszüntette.19

A Rohoncról Szalónakra és tovább Hartbergbe és Stájerországba vezető út képezte Vas vármegye és a kelet-stájerországi északi kereskedelmi utat. A magyar határokon át elsősorban nyersanyagot, mezőgazdasági termékeket, állatokat vittek át és kézműipari termékeket, így vasárukat, textíliát hoztak be.

A bécsúhelyi Alexius Fűnek kereskedőcég üzleti könyveiben (1516-től kb. 1538- ig) elsősorban aló. század első feléből szalónaki kereskedőket is feljegyeztek.20 Ezek közt megemlítik Wolfgang Kriegl (1518-1531) kalmárt, továbbá Handl Mandl (1531), Stefan Kramer és Schober nevűeket, és a kolostor priorját is. Ökrökkel, marhákkal, disznókkal, szőrmével, bőrrel, gyapjúval, szárított és friss gyümölccsel, mézzel, viasszal, gabonával és más terményekkel kereskedtek. Ezzel szemben textíliát, fémárut, sót és fűszert stb. hoztak be. Geréb Gáspár radafalvai (Rudersdorf) harmincados 1538-1539. évi nyilvántartásában is megneveznek szalónaki kereskedőket: Andreas Gerchekhart, Johann Mandlt, Wolfgang Kriegl kalmárt, Johann Zinngießt. Michael Koffolthart és Baptitár.21

A szalónaki kereskedők aló. század első felében nagy ökörkereskedést folytattak, olyan vágóállatokkal, amelyeket előbb a környékbeli parasztoktól vagy Szombathely, Vörösvár (Rotenturm) és Rohonc stb. piacain vásároltak fel, hogy aztán Pinkafőre vagy Stájerországba szállítsák őket. 1538-1540 között a szalónaki kereskedők, így Andreas Gerchekar nagy mennyiségben szállított ökröt nyugatra, a fürstenfeldi piacokra, továbbá Pinkafő, Hartberg stb. évi vásáraira. Csak 1539-ben 197 ökröt vitt nyugatra.

Jóllehet az 1514- évi városi szabályrendelet szerint tiltva volt, a szalónaki kereskedők egymás közt is, továbbá a kőszegi kereskedőkkel is olyan kereskedőtársaságot alakítottak, amely társaság ökröket, sózott halat vitt többek között Hartberg, Pinkafő, Leibnitz stb. országos vásáraira. Johann Mandl egyedül vagy Gerchekharral és a kőszegi Goerg Kramerrel társulva ökörcsordákat Leibnitz és Trofaiach stájer piacaira. 1540-ben a kőszegi Georg Kramerrel 37 ökröt szállított Trofaiachba a stájer Erzberg lábánál lévő Bergknappen lakóinak húsellátására. A szalónaki Zinngießerrel és Johann Mandllal közösen hajtott Andreas Gerchekhar május 15. és június 29. között 161 ökröt vezettek Stájerországba.22 Ez a kereskedelem az „útkényszer miatt” a szalónaki városkapukon át, mindenekelőtt az Oszalónaki- és a Drumolyi-kapun át folyt, ahol a város vámot szedett be.

19 Harald Prickler: Schlaining im Mittelalter. In: Stadterhebung Stadtschlaining. 44. p.

20 Othmar Pickl: Das älteste Geschäftsbuch Österreichs. Die Gewölbregister der Wiener Neustädter Firma Alexius Funck (1516 - ca. 1538). Graz, 1966. 415 p.

21 Harald Prickler: Schlaining im Mittelalter. In: Stadterhebung Stadtschlaining. 52. p.

22 Uo.; Uö: Der Güssinger und Schlaininger Steiermark-Handel in der 1. Hälfte des 16. Jahrhunderts. =