Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Kaposi Zoltán: Nagyipari vállalkozások Nagykanizsán, a dualizmus korában
\ Sy-" > < A századelő egyik legdinamikusabban fejlődő kanizsai vállalata a kefegyár volt. Az üzem elődjét Kardos Sándor 1902-ben alapította.24 A kisüzem telephelye a Kazinczy utcában jött létre. A vállalkozó folyamatosan növelte a termelést, s egyre több embert alkalmazott, ezért néhány év múlva átszervezte a céget: ekkor jött létre a Kardos Sándor és Társa, amely kefe-, ecset- és cirokseprűgyártással foglalkozott. A társaság ún. betéti társaságként működött, ahol Kardos volt a beltag, míg a kültag Bőhm Emil kanizsai kereskedő, illetve a Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztár.2’ 1907-ben a cég átköltözött a Szemere utcában lévő jóval szellősebb telekre. Az új üzemépületek már a munkásvédelmi előírások - biztonság, higiénikus körülmények stb. - betartásával épültek, sőt lehetőség nyílott a folyamatos üzembővítésre is. A tőkebevonás lehetőséget adott a gyártás gépesítésére is: különböző fúró, gyaluló, fűrészelő, kefekötő gépeket működtettek az üzemben. Gyártmányai színvonalát sokan elismerték. 1911-ben elkezdtek foglalkozni festőecset termelésével, amellyel nagy sikert értek el. A korabeli hírek szerint a kanizsai termékek felvették a versenyt a híres nürnbergi gyárak ecseteivel. A foglalkoztatás gyorsan bővült: 1910-ben már 140-en dolgoztak a gyárban.26 A nyersanyagbeszerzés magyarországi területekről történt, bár kétségtelen, hogy a város környékén a ciroktermelés még nem terjedt el igazán. A helyi értékesítést szolgálta a Fő úton lévő üzlet, de a cég exportálta termékeit Horvátországba, Ausztriába és más európai országokba, de eljutottak Egyiptomba, Kelet-Indiába és Kínába is. ÚJ VÁLLALKOZÁSOK RÉVÉN ÚJ IPARÁGAK MEGHONOSÍTÁSA A század vége felé egyre jelentősebbé vált a pótkávégyártás az országban. Magyarországon az első kávégyárakat külföldi vállalkozók hozták létre, de az első hazai pótkávégyárat Nagykanizsán alapították 1905-ben. Ez volt a Pátria Pótkávégyár, amit a helyi Schwarz és Tauber cég alapított és épített.2' A Schwarz és Tauber egy 1856-ban alapított nagy- kereskedő cég volt, amely gyarmatáru forgalmazásában Nagykanizsától Szlatináig (ma: Slatina, Horvátország) igen széles kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezett, s számos ipari beruházást is fundált.28 Óriási konkurencia mellett kellett talpon maradni, hiszen a világhírű, multinacionális Franck-konszem erőteljesen terjeszkedett Európában. Az üzemet iparvágány kötötte össze a vasúttal. A termeléshez eleinte külföldről szerezték be a cikóriagyökeret, de 1910-ben már Zala és Somogy vármegyék több gazdája is szállított a gyárnak. Ez számukra is jövedelmező volt, hiszen holdanként 80-100 mázsa29 termett, ami 400 korona/hold jövedelmet jelentett a termelőknek.30 A gyárban az 1. világháború előtt mintegy 80-an dolgoztak. Élelmiszeripari üzemként szigorú tisztasági feltételeknek kellett a gyárnak megfelelnie; ugyanakkor a munkások számára magas színvonalú étkezőt és pihenőhelyeket alakítottak ki. A vállalkozás fejlesztéséhez mindenképpen külső 24 ZML A Nagykanizsai Királyi Törvényszék iratai. Cégbírósági iratok (továbbiakban: NKT Cégbír. ir.) II. 234. nr. 131. 25 Dunántúli Gazdasági Szeszgyárosok Szeszfinomító Részvénytársasága. = ZK, 1911. dec. 24. 5. p. 26 Thirring, 1912. 309. p. 27 ZML NKT Cégbír. ir. II. 227. nr. 200. 28 Tarnóczky, 2010. 336. p. 29 Régi tömegmértékegység. 1 métermázsa = 100 kg. Fodor, 1990. 147. p. 30 T. Mérey Klára: Nagykanizsa a kapitalizmus korában, különös tekintettel Trianonra. = Pannon Tükör, 1997. 6. sz. (továbbiakban: T. Mérey, 1997.) 54- p. Hz azért is jó volt, mert az átlagos holdankénti bevétel ezen a tájon nem érte el a 200 koronát. < 4 A. A 219
