Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Kapiller Imre: Egy csődbe ment egerszegi postamester és családja. – A Donászyak Zalaegerszegen a 19. században
kevesebb mint 1000 forintot ajánlott Donászynak, aki azonban így sem volt hajlandó megválni friss szerzeményétől. Az úriszék akkor sem a városnak adott igazat, keresetüket elutasította, de így tett a Vármegye Törvényszéke is, ahová a város fellebbezett. Persze, Kayser csupán 10.000 forintot fizetett, a fennmaradó részt részben a vele szemben fennálló adósságról, részben másoktól megvásárolt adóslevelekkel pótolta ki. Ugyancsak a végső ítélet kihirdetése - 1822. február 7. - előtt, 1821. november 20-án az özvegy, Derencsér János tiszttartó és nemes Kováts György városi esküdt jelenlétében elárvereztette a férjéről maradt „boltbéli portékákat” is. A 237 tételből álló licitációs jegyzék szerint a befolyt összeg 457 forint és 51 krajcár volt. A korábbi házeladásból, illetve a licitációből befolyt pénzeket azonban - minthogy időközben a csődeljárás is megindult - az uradalom, illetve az úriszék lefoglalta, illetve zárolta. Az eljárás során 27 hitelező nyújtott be kisebb-nagyobb összegekről szóló elismervényt. A legnagyobb összegről - 5000 forintról - Kayser József. A legkisebb követelése Mantuanó füstfaragó mesternek volt, mindössze 3 forint 18 krajcár erejéig. A kötelezvények mindegyike 1814 és 1820 közt kelt. A vármegyénél történt betáblá- zásukra azonban - egy kivételével - csak 1820-1821-ben került sor, akkor amikor már a vármegye előtt folyt a csalást firtató per. Nyilván a hitelezők féltették pénzüket, s tudták, hogy az adóst perelni csak az intabulált adósság miatt lehet. Az összes adósság 21.044 forint 14 krajcárt tett ki. Ehhez járult még az özvegy által támasztott igény is, amely arról a 100 arany forintról szólt, amelyet még 1793-ban, házasságkötésükkor, férje kötött le számára móringba, valamint arról az 500 ezüst forintról, amit hozományként hozott a házasságba. Márpedig a móringot a fennálló törvények értelmében nem lehetett a hitelezők kielégítésére fordítani, az mindenképpen megillette az özvegyet. Azt azonban az eljárás során megállapították, hogy az elismervények némelyikén a hitelt felvevőként az asszony neve is szerepelt, ezekre nézve 100 arany erejéig őt is fizetésre kötelezték. Az úriszék 1825. szeptember 12-én hozott ítéletet. Az ítélet értelmében - minthogy a hagyaték kurátora kezében az időközben a házeladásból, illetve a bolt elárverezéséből származó pénz kamataival együtt is csupán 2/3-át fedezi az adósságoknak, ezért el kell árverezni mindazokat az ingatlanokat is, amelyek „Donászy Ignác özvegyének tartására ezen pör végeztéig fenn hagyva voltak.. .”.36 Az árverésre 1826. május 15-én került sor „dobszóval licitációképpen eladatott Donászy Ignác szénás pajtája, Veteményes Kertje, annak végében szántóföldje mégis ennek végében Vizslaréttye Ring János vendégfogadónak 805 Ft-ért, a Csilladűlőben lévő szántóföldje Mantuánó Jánosnak 43 Ft és 3 x-on, a Páterhegyi Csúszó Dombon lévő szántóföldje Kaszás Pál kovácsmestemek 32 Ft és 24 xr-ért.”37 Az ily módon rendelkezésre álló pénzekből a hitelezőknek csupán egy részét sikerült kielégíteni. Azok, akik nem jutottak pénzükhöz, a vármegyéhez fellebbeztek, de immár nem az özvegyet, hanem annak fiát, Donászy Ferencet idézték perbe. Azt szerették volna elérni, hogy Donászy adja el a postásságot és az így bejövő összegből fizesse apja fennmaradó adósságát. A per egészen 1832-ig húzódott. 1832 januárjában azonban sikerült a hitelezőkkel megegyeznie. Hogy mi módon, az a forrásokból nem derül ki. Mindenesetre a postamesterséget is meg tudta tartani. 36 ZML Befejezett perek, 1822. szeptember 2. fasc. 48. nr. 397. 37 Uo. ...................—----------------------------------------------------1 1----------- ---------- -------------1■ ............... sír----------------------------------------------------2 12
