Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Kapiller Imre: Egy csődbe ment egerszegi postamester és családja. – A Donászyak Zalaegerszegen a 19. században
SiT március 6-án bekövetkezett haláláig - Alsóbeleden plébánosként teljesített szolgálatot.4 Az ekkor kiállított móringlevélben már egerszegi kereskedőként nevezi magát.5 A kereskedés indításához szükséges tőkét vélhetően családjától, valamint felesége, Vaidenhoffer Katalin hozományából (500 ezüst forint) és talán annak családjától - akik szintén Kőszegen éltek - kaphatta. Kereskedését az összeírok ekkor másodosztályúnak minősítették.6 Háztartásában három famulus és egy szolgálót is számba vettek. Javai közt találtatott három ló is, ami azt valószínűsíti, hogy nem csupán bolti, de távolsági kereskedést is folytatott. Adóját ekkor 16 forint 38 krajcárban állapították meg, amely összeg az akkori város negyedik legtöbb adófizetőjévé tette. A következő évben már két házát - egy első- és egy másodosztályút - is feljegyeztek nála az összeírok. Az 1798. évi adóösszeírás szerint bírt két házat, egy első- és egy harmadosztályút, e mellett kereskedése már szintén első osztályú. Adója ekkor 19 forint 26 7/8 krajcár, s ezzel ekkor már a város legtöbb adót fizető polgára.7 Az ezt követő 2 évtizedben folyamatosan az első három leggazdagabb közt tartják számon. Kivéve az 1801. évet, amikor az összeírás szerint Prátsovits Györgynél lakik árendában, s adója is mindössze 4 forint 56 krajcár.8 Ez a jövedelembeli visszaesés azonban minden valószínűség szerint csak látszólagos. Ebben az évben sikerült megszereznie a postamesterséget. Kinevezése május 18-án kelt, kihirdetésére a június 23-ai közgyűlésen került sor.9 Későbbi tanúvallomások szerint a jog megszerzése mintegy negyedfél ezer forintjába került. Már pedig e vallomást szavahihető emberek tették, nevezetesen nemes Kováts György, Gyük Imre, valamint Bogár László, mindnyájan megválasztott városi esküttek. Egybehangzóan állították, hogy Donászy „... az egerszegi postásságot néhai Móhr Ignác volt postamestertől valóságosan a maga tulajdon pénzén három, vagy negyedfél ezer forintokon úgy vásárolta és szerezte volna légyen...”10 s talán e miatt - hogy tudniillik pénzhez jusson - kényszerült házait eladni. A postamesterségben elődje, Móhr Ignác ugyanezen évben kamarai sótisztként működött a városban. Kinevezéséről szóló diplomáját 1801. november 13-án mutatta be a vármegyének.11 12 Az az állítás, hogy Donászy 3000-3500 forintért vásárolta volna a postamesterséget, az nyilván nem lehet helytálló, hisz mint királyi jog nem képezi adásvétel tárgyát - azonban mint egy évekkel az apja halála után Donászy Ignác fia, és a postahivatalban utódja, Ferenc elismerte, apja pénzt fizetett ki Moór Ignácnak azért, hogy mondjon le hivataláról és járjon közben az ő kinevezése érdekében.17 Móhr maga is állandó pénzzavarban küzdött. 1790 és 1799 közt hat különböző hitelezője is bepe4 Géfin, 1935. 74. p. 5 ZML Zala vármegye nemesi köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek (továbbiakban: Mkgy. jkv.), 1821. május 28. No. 1215. 6 ZML Zala vármegye főadószedőjének iratai. Községi adóösszeírások (továbbiakban: Községi adóöi.) Zalaegerszeg, 1796. ' ZML Községi adóöi. Zalaegerszeg, 1798. 8 ZML Községi adóöi. Zalaegerszeg, 1801. 9 ZML Mkgy. jkv., 1801. június 23. 481. p. szám nélkül. 10 ZML Zala vármegye törvényszékének iratai. A törvényszékre fellebbezett befejezett perek (továbbiakban: Befejezett perek), 1822. szeptember 2. fasc. 48. nr. 397. 11 ZML Mkgy. jkv., 1801. november 13. nr. 9/7. 12 ZML Befejezett perek, 1822, szeptember 2. fasc. 48. nr. 397. 208
