Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Halász Imre: Szombathelyi alapítványok a Bach-korszakban
Az alapítványok tulajdonképpen takarékpénztárként működtek, amelyek a törzstőke bizonyos részéig kamatra kihelyeznek különböző összegeket, ugyanakkor a kölcsönt felevőnek megfelelő vagyoni biztosítékkal is kellett rendelkezni, általában ingatlannal, amelyet aztán betábláztak. A Bach-korszakban működő 10 szombathelyi alapítvány tevékenységét illetően három csoportba sorolható: az első csoportba a két szegényeket támogató, szociális, karitatív jellegű alapítványok tartoztak, oktatást segítő alapítvány három volt, míg hat alapítvány egyházi, vallási motívummal jött létre. Polgári gyámolda-alapítvány Jellegénél fogva a legrégibb és a legmagasabb alaptőkével rendelkezett. Az alapítvány24 céljaként „elaggott szegény polgárok ápolása” került megfogalmazásra. Az „alapítvány kezdő ideje” rovatban azt olvashatjuk, hogy „Előfordul már 1680 évben említve, utóbb pedig magán adakozások által bővítve".25 Ezt támasztaná alá az okiratról szóló bejegyzés, amely szerint az eredeti „okirat nincs, de az évenkinti számadások ennek helyét pótolják.” Tilcsik György az alapítás időpontját 1772-re teszi, Horváth szerint 1688-tól vannak adatok végrendeletekben adományokról, de alapítvány szerű működésről nem ír,26 * 28 az 1858. évi Hof- und Staats-Handbuch 1682-t említ.2' A megoldás valószínűleg az lehet, hogy a 17. századtól létezett ispotály Szombathelyen, de az alapítványnak, mint fenntartónak a működéséről, tehát alapítványi gazdálkodásról csak a 18. század második felétől beszélhetünk, azt megelőzően döntően adományokból tartotta fenn magát az aggápolda. Az alapítvány törzstőkéjét szombathelyi polgárok adományai és „időszakonként adott hagyományaik” folyamatosan növelték, emellett az alapítvány részesedett a polgárdíjakból is. Alaptőkéjének összege 1854-ben 15383 pengőforint, tulajdonában lévő tárgyi eszköz „ház, melyben a szegény elaggott részes polgárok laknak”, továbbá másfél hold2S szántóföld. Ezek összértéke 6000 pengőforint, a tiszta jövedelmeként 11 pengő- forintot és 49 krajcárt tüntettek fel. Az alapítvány javaiból „17 polgár mint részes" részesült, továbbá három lakásban egyedül lakott a befogadott. Ezért az ott lakó részesek „naponkint a jótevőkért bizonyos órákban elmondanak imádság, és lelki buzgólkodás”.29 Szociális feladata miatt városi intézményként említették, Bürgerliches Versorgunghaus néven szerepel az intézmények listáján, s így említik az 1858. évi Hof- und 1 'Hr 24 Korábbi időszakáról: Feiszt, 1986. 133. p.; Tilcsik, 2009. 46. p. Az Ispita történetéró'l lásd Bencze József: Vas megye kórházainak (ispotály) 700 éves története. In: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. Szerk. Palla Ákos. Bp., 1955. 54-75. p. Sajnos a tanulmányt erős forráskritikával kell kezelnünk, ugyanis jegyzeteket nem alkalmaz, és a szöveg közben sem adja meg - egy-két kivételtől eltekintve - forrásainak lelőhelyét. 25 VaML Szombathely város községtanácsának iratai, 1849-1860. fasc. 187. nr. 169. 26 HTA, 1993. Az ispotályról 391-394. p. Ez az adat: 393. p. 2‘ Hof- und Staats-Handbuch des Kaiserthumes Österreich für das Jahr 1858. Vierter Theil. Enthält sämtliche Verwaltungsgebiete des Königreiches Ungarn. Wien, (továbbiakban: HSHB.) 257. p. Horváth, 1986. is ezt az évszámot jelöli meg a működés kezdetéül, forrása minden valószínűség szerint a HSHB. Feiszt, 1986. nem említ évszámot. 28 VaML Szombathely város községtanácsának iratai, 1849-1860. fasc. 187. nr. 169. 180
