Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Göncz László: Szlepecz János (1872–1936). – Muraszombat nagytekintélyű esperesplébánosa
Vmegyémnek a jugoszláv fennhatóság alá került része /[olyó] é[v] december 1 -tői a maribori hercegpüspök mint apostoli Adminisztrátor joghatósága alá kerüljön. Midőn ezt a rendelkezést Főtisztelendőségeddel ezúton is tudatom, főpásztori köszönetemet nyilvánítom azért a buzgóságért, mellyel két éven át a kerületéhez tartozó plébániákat mint püspöki vicárius és főpásztori szándékaimat megértve az elszakított híveket szeretettel gondozta.. .”16 L Szlepecz János számára ezt követően sajátos időszak következett. O ugyanis azt < megelőzően, főképpen a délszláv éra első hónapjaiban, vitathatatlanul reménykedett abban, hogy a hosszantartó vagy' végleges impériumváltásra nem kerül sor. Az új állapothoz való viszonyulása ezért sajátos, nemegyszer meglehetősen ellentmondásos volt. Ezt kortársai és az utókor egyaránt hasonlóan látta, látja. Életének utolsó szakaszában - az 1920-as évek közepétől haláláig - mintha megbékélt volna a kialakult helyzettel, legalábbis egyesekben olyan benyomást keltett. Mennyire volt ez ténylegesen így, teljeségében valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. Egyházszervezői és emberi nagyságát, akinek az oktatás, a szociális politikai és az oktatásügy terén is a saját korában fontos szerepe volt, mindaz aligha csökkenti. Új főpásztorával, dr. Andrej Kariin maribori hercegpüspökkel is adódtak konfliktusai. Ezúttal nem kívánunk bővebben kitérni a tárgyalt időszakra, ezért - végezetül, a megváltozott helyzet könnyebb megértése, és valamennyire Szlepecz későbbi feltételezett lojalitásának értelmezése céljából - idézzük Kariin püspök Szlepecznek intézett első, nagyobb terjedelmű levelét. Dr. Andrej Kariin 1923. november 25-én a következő, szlovén nyelven írott levelet intézte Szlepecz Jánoshoz: „Nagytiszteletű Kanonok - Dékán Úr! A tegnapi postával elküldtük püspökségünk legújabb hivatalos közleményét a Muravidék két esperességére, amelyben szerepel a hazai nyelven [értsd: muravidéki szlovén tájszólásban - a szerző megjegyzése] kinyomtatott üdvözlet a vidék híveinek. Az Ön sematizmusa az 1923. évből bizonyítja, hogy hívei között vannak olyanok is, akik nem értik a szlovén nyelvet, és csak magyarul beszélnek. A térségben vannak azonban németek is. Mindezek érdekében szeretném biztosítani, hogy beköszöntő levelemet saját anyanyelvükön hallják. Ennek érdekében arra kérem Önt, hogy gondoskodjon a szöveg magyar nyelvre fordításáról, hogy azt december 2-án a híveknek felolvashassák. Ez azonban ne következzen be a szlovén nyelv . rovására. Ott, ahol a sematizmus szerint a linqua hungarica és slovenica szerepel, a szöveget < mindkét nyelven fel kell olvasni. Ez a következő plébániákat jelenti: 1. Muraszombat, 2. Kancevci, azaz Szent Benedek, 3. Alsólendva, 4- Dobronak. Gondoskodjon olyan papról is, akik a beköszöntő szöveget német nyelven felolvassa a Vízlendvai plébánián. Arról beszámolót kérek, hogy mindaz, amit kértem, ténylegesen bekövetkezett. Az ön közreműködéséért már előre köszönetét mondok. Az elmondottakhoz szeretnék még valamit hozzáfűzni. Mivel az én tevékenységem nyílt és őszinte, azt szeretném, hogy a mi kapcsolatunk is hasonló lenne. Ennek érdekében közlöm önnel, hogy a ljubljanai tartományi kormány az ön eddigi tevékenységét illetően elégé ellen- ' szenves magatartásról és tevékenységéről számolt be. Nagy tiszteletű Uram! Én is a múltban hasonló helyzetben voltam, mint ön az elmúlt években. Ezért meg tudom érteni eddigi lelki állapotát. Hozzáteszem azonban, hogy öt esztendő alatt elegendő ideje volt arra, hogy beállí16 MP Szlepecz ir. - 5 - 25. 1 1. 1923. A 145
