Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Feiszt György: I. Ulászló dunántúli hadjárata, 1441
vármegyei főispáni tisztségüket, szükségük volt megrendült tekintélyük helyreállítására. A Háshágyiak, Szécsiek, Egerváriak Ulászló döntései révén valamennyi elfoglalt Gersei birtokot visszaadni kényszerültek, de a vármegye nemesei az adófizetés terén továbbra is ellenálltak a Gersei Petőknek, holott azok a törvény nevében jártak el. Ulászlónak a vármegyei lucrum camarae, subsidium, és más adók fizetésével kapcsolatos többszöri felszólításai azt mutatják, nem sok eredménnyel. Március 18-án Ulászló, Peleske mellett táborozott. Itt keltezett, mindhárom oklevelében, a Gersei Petők hivatali jogainak elismertetésével foglalkozott.25 Jellemző, hogy még a környezetében tartózkodó Alsólendvai Bánfiakat is, írásban kellett erre figyelmeztetnie. Pedig a Gerseiek igyekeztek az ellentéteket tompítani. Az Egerváriak fancsikai birtokait önként adták vissza a kegyvesztetteknek. Az adószedés ügyében mindez nem sokat számított, annak behajtása továbbra is nehézségekbe ütközött.26 27 Március 21-én érkezett Ulászló Lenti várához. Feltehetően, innen irányította Páka ostromát. Ahol várvédők az eddigiekhez képest komolyabb ellenállást fejthettek ki, a táborozás ugyanis itt 9 napig tartott. A Thuróczy-krónika, az egész hadjáratról, mindössze két mondatot írt: „Ulászló király... Zala megyébe vonult, itt bevett két erődítményt, melyet ekkor a németek szemtelen csapata tartott birtokában, az egyiknek Páka, a másiknak Kígyós volt a neve."21 Ha Thuróczy szavait készpénznek vesszük, akkor ostromra csak Pákán és Kígyókon kényszerítették a király seregét. Az eltelt hónap egyértelmű sikerként könyvelhető el Ulászló számára. Kemend, Márványkő, Pölöske, Lenti, Páka várak Ciliéi Ulriktól visszakerültek eredeti tulajdonosaik kezébe. Ehhez képest, az ezt követő 2 hétben a királyi had nyugati határvidéken való mozgását, akár erődemonstrációként is értékelhetjük. Ulászló április 2-án Szentgyörgyvölgyön állomásozott,28 innen délnek fordult és másnap Szentmárton villánál29 (ma: Martjanci, Szlovénia), ütött tábort, április 6-át Muraszombatban, az Alsólindvai Bánfiak városában töltötte,30 3 nap múlva pedig Körmendre érkezett. A város, amelyet 1440 októberében Szécsényi Lászlótól ostrommal foglaltak el a Háshágyiak, most kardcsapás nélkül került Ulászló kezére. A király itt fogadta a Zala vármegyei nemesek követségét, akik kegyelmébe ajánlva magukat, hűségére tértek.31 A húsvét megünneplésére, és ennek részeként a Cilleiekkel való megbékélésre, Szombathelyen került sor. A zalai nemesek kegyvesztettségének feloldása már egy politikai fordulat előjátékának tekinthető, amely az erőviszonyok kiegyenlítődését mutatja. Eldőlt ugyanis, hogy Erzsébet nem támaszkodhat Frigyesre, sem anyagilag, sem erkölcsileg. A császár ugyanis igyekezett a királyné megszorultságát, a maga javára kihasználni és pénzkölcsö- nökért egyre nagyobb árat követelt. Sopron elzálogosításakor a Cilleiek belátták, hogy Erzsébet uralmi törekvései olyan pozíciókat biztosíthatnak a császárnak, amelynek kö25 MÓL DL 92913-92915. 26 MÓL DL 92912; 92916-92919. 27 Thuróczy, 1978. 378. p. 28 MOL DL13617. 29 MÓL DL 92916. 30 MÓL DL 30802. 31 MÓL DL 13618. “Sr“ ----------- —— —— —--------------------------\/-------------—" A. A 120
