20 éves a Szlovén-Magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor - Nemzetközi konferencia (Szombathely, 2010)

ELŐADÁSOK - Németh László Sándor: Történelem „alulnézetből”, avagy a levéltári kutatótáborok szakmai (levéltári) hozadéka

20 let delovanja slovensko-madgarskega Mednarodnega arhivskega rasgiskovalnega tabora A LEGGYAKRABBAN TALÁLT TÖRTÉNETI FORRÁSOK TÍPUSAI Mit is „fedeztünk fel” a falvakban, a házak padlásán, a fészerekben, a titkos rejtek­helyeken a fenti módszerekkel? Néha kompakt irategységeket, néha csak töredékes forrásokat. Elsősorban 20., de nem ritkán 19., sőt 18. századi dokumentumokat is. A teljesség igénye nélkül felsorolnám a legjellemzőbb iratfajtákat. Kézbe vehettünk a korabeli rendi társadalom helyzetének alapvető meghatáro­zójára, a rendi jogállásokra vonatkozó különböző lélek- és adóösszeírásokat. Ezek alapján képet kaptunk az adózó ház, szántó, rét, szőlő tulajdonáról, az ennek alap­ján kivetett adóról, a befizetésekről, az elmaradásokról, a tartozásokról. De számot adnak a táblázatok az állatállományról, a malmok jövedelméről is. Az egységesnek egyáltalán nem nevezhető összeírások némelyike a foglalkozásokat, de az ott lakó zsidó és cigány népességet is felsorolta. Vizsgálhattunk uradalmi iratokat, az uradalom és a települések közötti kont­raktusokat, urbárium részleteket, birtokleveleket, osztályleveleket, végrendelete­ket, hagyatéki ügyeket. A bíróládákban talált töredékek értékes forrásoknak bizo­nyultak. Az urbárium, a jobbágynak földesura iránti kötelezettségeit rögzítő írott vagy íratlan, a földesúr elhatározásán, szokásjogon vagy tételes jogon alapuló szabály- rendszere. írásos forma esetén egyúttal a földesúr és jobbágyainak a gazdálkodás­sal kapcsolatos fontosabb adatait rögzítő összeírás is volt, tartalmazta többek kö­zött a jobbágyok kötelezettségeit, állatállományát, eszközeit, szerszámait, telkének nagyságát és milyenségét is. Ily rendeleteket a régibb időkben maguk a földesurak adtak ki, de e rendele­tek egyoldalú, hiányos s hézagos intézkedéseikkel valóban tarthatatlan állapotokat idézvén elő, Mária Terézia az úrbéri viszonyokat rendszeresen szabályozta, és pe­dig, miután ez törvényhozási úton nem sikerült, rendeletét a törvényhozás mel­lőzésével a kormányszékek útján adta ki és hajtatta végre. A viszony szabályozá­sa azonban csak az 1832—1836. évi országgyűlésen került rendszeres tárgyalás alá. kikkor születtek a jobbágyok költözéséről, a jobbágytelki állományról, a jobbágyok hasznairól, a jobbágyi tartozásokról, az úrbéri kötésekről, a földesúri törvényható­ságról és az úrbéri perről szóló törvények. Az úrbéri viszonyt az 1848. évi IX. tör­vénycikk szüntette meg. Az anyakönyvek is első osztályú forrásnak minősültek. A keresztelési, házas­sági, halálozási anyakönyvek beszélnek legjobban az adott településen élőkről. Összegyűjtésük, s feldolgozásuk révén, a családnevek, a demográfiai események számbavételével akár egész családrekonstrukciót is elvégezhetünk. Általuk be­pillanthatunk a népesedési viszonyokba, megfigyelhetjük akár a termékenység, a mortalitás vagy akár a házasodás korabeli viszonyait. Az ott élők mobilitására, kényszerű migrációjára is adatokkal szolgál. Mindezeket az adózó háztartásokra vonatkozó forrásokkal kiegészítve egész nemzedékek életútját felrajzolhatjuk. 48

Next

/
Thumbnails
Contents