20 éves a Szlovén-Magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor - Nemzetközi konferencia (Szombathely, 2010)

ELŐADÁSOK - Németh László Sándor: Történelem „alulnézetből”, avagy a levéltári kutatótáborok szakmai (levéltári) hozadéka

győződésük feltárása módszerében is eltért a hagyományos, narratív politikai ese­ménytörténeti módszerektől, s mindez új elemzésekre sarkallt bennünket. A mikrotörténeti kutatások, talán ma óvatosan ígv nevezném, a történelmi méretek, léptékek lecsökkentését jelentette. A vizsgálat tárgya egyetlen falu, kö­zösség, család, háztartás viszonyrendszere, vagv épp egyetlen egyén volt. Érdeklő­désünk nem az „elitekre”, hanem kivétel nélkül az alsóbb rétegekre irányult annak érdekében, hogy megértsük a saját célokkal, életstratégiákkal rendelkező cselekvő egyént, s azok társadalmi kapcsolatait. Az adatok, korabeli írásos dokumentumok gyűjtése, a vizsgált tárgy megfigye­lése mondhatni mikroszkopikus formát öltött. Ily módon elénk tárultak a korabeli élet prózai ténvei, amely konkrét idő- és térbeli kereteket kapott. Bepillantást nyer­hettünk, hogy a határ és annak változásai miként hatottak az itt élők rokoni és ba­ráti viszonyaira, milyen ellentétek keletkeztek a makro- és mikroközösségek mes­terséges szétválasztásával, a politika generálta játszmák hogyan vezettek családok szétszakadásához. A gazdag történeti forrás-, s az azt kiegészítő hallatlanul értékes fotóanyag mind-mind egv élettörténetet, egv életszakaszt rögzített. A párizsi békekonferencia a jugoszláv—magyar határt a Mura és a Rába vízvá­lasztóján húzta meg. így került a Muravidék/Prekmurje a Szerb—Horvát—Szlovén Királysághoz, a későbbi Jugoszláviához. A Magyarországtól elcsatolt 169 telepü­lés közül 28-nak a lakossága szinte teljes egészében magyarokból állt. A korabeli Esterházy-birtokot jórészt a helyi, illetve az Olaszországból áttelepített szlovének művelték, ellentéteket gerjesztve az őslakosok, illetve a kolonisták között. A tele­pesek egv sor magyar falu szélén új falurészeket hoztak létre, Benica néven pedig egy önálló település is született. Az előbb felsorolt politikatörténeti narratívákat jól ismerték a kutatótábor résztvevői is. Mégis megrázó élményt jelentettek azok a személyes beszélgetések, interjúk, amelyben a világégések elszenvedői, vagy azok leszármazottai vallottak mikrofonba, meséltek a kamerának. Például, hogy a 2. vi­lágháború idején történt visszacsatolást követeién, hogyan telepítették ki, internál­ták a már említett Benica megbízhatatlannak minősített lakóit a sárvári internáló­táborba. A személyes sorsok megismerése révén egyre érzékenyebbé váltunk, s néhánv katarzist is átélhettünk. A falvak különböző felekezetű temetőinek sírfel­iratain talált családnevek ismerősen csengtek a már korábban felkutatott, s megis­mert halálozási anyakönyvekből, az interjúk alapján ráismertünk a fiatal elhunytak­ra, hősi halottakra, az egymást követő generációk nyomaira. A szemtanúként elbeszélt történelem lehetőségei, az úgynevezett oral history interjúk készítése tovább gazdagította a mikrohistóriai-mikrotörténelmi látásmód elsajátítását. A történeti forrásokra alapozott interjúzások minősültek a legintimebb kap­csolatnak diák és alanya között. A beszélgetéseket nem pusztán az információszer­zés, az archiválás igénye szülte. A sokszor írni és olvasni is nehezen tudók meg­lepő őszinteséggel tárták elénk életük legtragikusabb történéseit. Talán felismer­46 20 let delovanja slovensko-madyarskega Mednarodnega arhivskega rat(iskovalnega tabora

Next

/
Thumbnails
Contents