20 éves a Szlovén-Magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor - Nemzetközi konferencia (Szombathely, 2010)
ELŐADÁSOK - Göncz László: Gondolatok a 20 éves múltra visszatekintő szlovén–magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor munkájáról és értékeiről
Végezetül fontosnak vélek még egy szempontot megemlíteni, ami a levéltári táborok szervezése és megrendezése körüli együttműködés során értékteremtő teljesítménynek számít. Az együttműködés nagymértékben hozzájárult az úgynevezett érzékeny történelmi kérdések fokozatos megnyitásához, a különböző jelenségek körültekintőbb, tágabb szempontrendszert felvonultató vizsgálatához. Nem állítom ugyan, hogy a népvándorlás és a magyar államalapítás időszakának, és főképpen a 20. század néhány nemzeti alapon ellentmondásos eseményének értelmezése szempontjából, szlovén és magyar vonatkozásban is nem észlelhető még mindig némi feszültség. Az azonban fontos előrelépés — és ehhez a levéltárak, múzeumok és más, főképpen kisebbségi intézmények is hozzájárultak —, hogy a tabutémák kategóriájába sorolható történelmi kérdésekről manapság már nyíltan beszélhetünk. Az egvkor rendszeresen napirenden szereplő előítéletek szakmai berkekben ma már alig léteznek. Ha még adódik is probléma, az inkább az adott téma hiányos szakmai ismeretéből származik, amelyet a nyelvismeret hiánya is fokozhat. Azonban a fiatalabb szakembernemzedék- nél már kevésbé tapasztalható efféle tendenciás törekvés. Más kérdés, hogy a társadalom egészére az említett áramlatokat még nem sikerült teljességében átirányítani. Fontos jelenségnek tekintem, hogy ma már szakmai berkekben a népvándorlás kora és a 20. század különböző politikai kudarcai, sorscsapásai között az egyik vagy a másik fél kevésbé próbál egyoldalú, politikai érdekeltségű magyarázatokat követni, amint arra még mintegy másfél évtizede is adódott példa. Aki a levéltári kutatótábor programjában részt vett, az aligha lesz a térségben kisebbségi közösségként élőkkel szemben ellenszenves, hiszen tudatosult benne annak felismerése, hogy az 1. világháború után az itt élő népek életében olyasmi történt, amit nem lehet csupán azzal elintézni, hogy a „magyarosító történelmi Magyarország megérdemelte a trianoni békeszerződést”. Másrészt, ahhoz sem férhet kétség, hogy a hogy a mai Vas megvei Vendvidéken élő szláv közösség kulturális—nyelvi vonatkozásban vitathatadanul a szlovén nemzet része, amely 1000 éves sajátos életkörülményei és fejlődése során a stájervidéki és egvéb szlovén közösségektől — objektíve — eltérő értékrenddel bír. A levéltári kutatótáborok programját alakítók és irányítók a tisztánlátáshoz, valamint a minél objektívabb történelemszemlélethez is nagymértékben hozzájárultak. Elmélkedésem befejezéséül arra kívánok utalni, hogy amikor 20 esztendeje az első levéltári kutató tábor kezdődött, a térségben jelentős politikai és ideológiai átrendeződés zajlott. Új államok alakultak és határok jöttek létre, illetve értékelődtek át. Manapság a schengeni övezeten belül a határok minden formális elválasztó szerepe megszűnt, és gyakorlatilag csupán földrajzi—közigazgatási jelentőségűk maradt meg. Azonban - sajátos módon - az emberek tudatában a határtalanság ténye még alig tudatosult, sőt bizonyos esetekben görcsösség tapasztalható. A jövőben azért is szükség lesz hasonló jellegű programokra, mint a levélári kutatótábor, még ha kisebb-nagyobb átalakulás árán is, hogy a nyitottságot serkentse, valamint, hogy a hasonlóan nemes programok révén a jövő nemzedékében tovább lehessen éltetni a nemzeti megmaradás fontosságának és a másság párhuzamos megbecsülésének tudatát. 40 20 let delovanja slovensko-mad^arskega Mednarodnega arhivskega ra^iskovalnega tabora
