Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 1850-1921
számára. Kortársai, Murkovics János és Bagány József a katolikus iskolák számára fordítottak tankönyveket, melyekben a vend nyelvjárást a szlovén irodalmi nyelv normáihoz közelítetek. Kardos János eredeti munkát, saját irodalmi alkotásokat nem hagyott az utókorra, de műfordítói tevékenységének jelentősége kimagasló. Arany János, Petőfi és Vörösmarty verseiből sokat ültetett át szlovén nyelvre. *• Két új iskolai könyvecske fekszik előttem az asztalon, az egyik Abcednik, a másik Perve Knigecstenya, stb. E könyvecskék a vasmegyei katolikus vend gyermekeknek anyanyelvükbeni nevelésére akarnak eszközül szolgálni, épeszű embertől azonban megfoghatatlan, miképp érhető ezen magasztos cél idegen, s majd egészen érthetetlen nyelven el? Iskolai könyvnek a tanítvány saját anyanyelvén szerkesztettnek, világosnak és érthetőnek kell lenni, amit pedig itt hiába keresnénk. Mert e könyvecskék egészen idegen, a magyar vendnek nem érthető és eddig egészen ismeretlen nyelven vannak írva, mely nem sem az ismert horvát, sem illír, vagy szlovén, a magyar vendtől pedig végtelenül eltérő. Vessünk bár csak egy futó pillanatot az idézett könyvecskék akármelyikére, s nyomban szemünkbe fognak tűnni itt a számtalan eltérő tételek. Az elsőbbet - az abcést tekintve elidegenítő, hogy: a) A betűk nagyobb része megváltoztatik, mint pl. magán már a könyv címén, de másutt is mindenütt látható, miután cs helyett puszta č, s helyett š, sz helyett s, zs helyett ž felébe tett valami szarvas jellel, ny helyett nj nyomatik; az ü pedig majd egészen elhanyagoltatik, vagy u-vá változtatik, mint pl. már magán a címlapon és másutt is mindenütt. | zsej Bagány sta za katoliške šole prevedla učbenike, v katerih sta prekmursko narečje i približala pravilom slovenskega knjižnega jezika. János Kardos zanamcem ni zapustil izj virnih, lastnih literarnih del, vendar je po\ men njegovega delovanja kot knjižnega prevajalca, izjemen. V slovenski jezik je prevedel številne pesmi Jánosa Aranya, Petőfija \ in Vörösmarty ja. I j Pred menoj na mizi ležita dve novi Šol\ ski knjižici, ena je Abecednik, druga pa j Perve Knigecstenya. Ti knjižici hočeta biti sredstvo za j vzgojo katoliške vendske dece iz Železne j županije v njihovem maternem jeziku, a i je za človeka zdrave pameti nedoumlji\ vo, kako bi lahko bil ta vzvišeni cilj doj segljiv v tujem, skoraj popolnoma nerazumljivem jeziku? Šolska knjiga mora j biti napisana v lastnem matemem jeziku I učenca, jasna in razumljiva, kar pa bi S z<a te tukaj težko rekli. Kajti knjižici sta napisani v popolnoma tujem, za ogrskeI ga Venda nerazumljivem jeziku, ki ni niti znani hrvaški niti ilirski ali slovenski jezik, od ogrskega vendskega jezika pa je neskončno drugačen. Vrzimo bežen pogled na katerokoli od navedenih knjij žic in takoj bomo opazili številne razlike. Pri prvi knjigi - abecedniku - je | tuje, da: a) je večina črk drugačnih, na primer: i v samem naslovu knjige, pa tudi v drugih delih, vidimo, da je namesto cs napisan navaden č, namesto s piše š, namesto sz je s, namesto zs pa ž, z nekakšnim rogatim Znakom, namesto ny je natisnjeno nj; ü pa je skoraj popolnoma opuščen ali pa spremenjen v u kakor na primer na naslovni strani in tudi povsod drugod; 78
