Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 1850-1921

ban részesíteni azokat. A létrehozandó autonóm területekből Nyugat-Magyarországra kettó't is terveztek: a németeknek és a szlovénoknak. A forrásban szereplő Obál Béla {Vashidegkút, 1882. május 17. - Bécs, 1951. július 25.) történetíró, evangélikus teológiai akadémiai tanár, újságíró volt. Teológiai tanulmányait 1901 és 1905 között az eperjesi evangélikus teológiai akadémián végezte, majd 1905-1907-ben a hallei egyetemen tanult. 1907 és 1918 között az eperjesi evangélikus teológiai akadémián az egyháztörténet tanára volt. 1918. december 12-én nevezte ki a minisztertanács „vend" kormánybiztosnak Muraszombat székhellyel. 1919. január 7én lett Vas megye főispán-kormánybiztosa, március 22-én pedig a Vas megyei ideiglenes direktórium elnöke. Másnap, március 23-án, a szombathelyi népgyűlésen lemondott kormánybiztosi állásáról, és a megye népbiztosává kiáltották ki. A tanácsválasztások után tagja lett a szombathelyi városi és a megyei munkástanácsnak és a végrehajtó bizottságnak. Júniustól a budapesti tudományegyetemen betöltött állása miatt egyre kevesebb időt töltött Vas megyében, és júlis l-jén lemondott minden vasi posztjáról. A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe emigrált, és történeti kutatásokkal foglalkozott. 1945 után Sopronban élt, majd visszatért Bécsbe. Obál erőfeszítései ellenére a Muramegye terv nem valósult meg. Muramegye A népkormány az ország minden nemzetiségének méltányos és jogos kívánságát rendezni akarja, s a célból kiküldte dr. Obál Béla akadémiai tanárt, hogy a vend néppel érintkezést keressen, s ennek alapján tegyen javaslatot a helyzet megoldására. ki bi jih ustanovili na zahodnem območju Ogrske, je predvidela dve: eno za Nemce in drugo za Slovence. Béla Obál (Cankova, 17. maj 1

882 Dunaj 25. julij 1951), ki ga navajajo viri, je bil zgodovinopisec, akademski profesor evangeličanske teologije in novinar. Svoje teološke študije je končal v letih med 1901 in 1905 na evangeličanski teološki akademiji v Eperjesu, nato je v letih 1905-1907 študiral na univerzi v Halleju. V letih med 1

907 in 1918 je bil profesor cerkvene zgodovine na evangeličanski teološki akademiji v Eperjesu. Dne 12. decembra 1918 ga je ministrski svet imenoval za »vendskega vladnega komisarja«

, s sedežem v Murski Soboti. Dne 17. januarja 1919 je postal vladni komisar velikega župana Železne županije, 22. marca pa predsednik začasnega direktorija Železne županije. Naslednjega dne, 23. marca, je na shodu v Sombathelyu odstopil s svoje funkcije vladnega komisarja, ko so ga razglasili za ljudskega komisarja županije. Po volitvah v svete je postal član mestnega in županijskega delavskega sveta in izvršnega odbora v Szombathelyu. Zaradi službe, ki jo je opravljal od junija na filozofski fakulteti v Budimpešti, je čedalje manj časa preživljal v Železni županiji, 1. julija pa je odstopil z vseh županijskih funkcij. Po propadu proletarske diktature je emigriral na Dunaj in se ukvarjal z Zgodovinskimi raziskavami. Od leta 1945 je živel v Sopronu, nato pa se ponovno vrnil na Dunaj. Kljub Obálovim prizadevanjem se načn za ustanovitev Murske županije ni uresničil. ^m^' Murska županija Ljudska vlada hoče vsaki svoji narodnosti urediti njene poštene in upravičene Želje, in je s tem namenom poslala akademskega profesorja dr. Bélo Obala, naj naveže stik z vendskim ljudstvom, in na tej podlagi pripravi predlog za rešitev položaja. 282