Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 1850-1921
hivatali ügyintézés során használandó magyar nyelvet is. Ez a felismerés vezette az Eötvöst követő vallás- és közoktatásügyi minisztert, Trefort Ágostont, amikor a népiskolák számára 1877. augusztus 26-án kiadott tantervben kimondta, hogy az „elemi népiskolai tanítás központjául a magyar (anyai) nyelv szolgál". (Ez a tanterv természetesen nem írta felül az 1868. évi oktatási törvényt, a nemzetiségek számára továbbra is anyanyelvükön oktatták valamennyi tantárgyat.) Trefort 1879-ben terjesztette be a magyar nyelv kötelező népiskolai tanításáról szóló törvényt, amelyet az országgyűlés még abban az évben elfogadott. Az 1879. évi 18. törvénycikk 4- paragrafusa rendelkezett arról, hogy „a magyar nyelv az összes bárminemű nyilvános népiskolákban a köteles tantárgyak közé ezennel felvétetik". A törvény hatályba lépését követő 3 év elteltével, azaz 1882. június 30-a után senki nem kaphatott tanári diplomát, és nem lehetett sem tanító, sem segédtanító, ha nem sajátította el szóban és írásban olyan szinten a magyar nyelvet, hogy azt az elemi iskolában taníthassa. A községi iskolákban a vallás- és közoktatásügyi miniszter külön rendelettel intézkedett a magyar nyelv kötelező tanításáról. (A magyar nyelv tehát új, kötelező tantárgy lett a nemzetiségi népiskolákban, a többi tantárgyat azonban továbbra is az adott nemzetiség nyelvén oktathatták.) Trefort törekvései ellenszenvet keltettek a nemzetiségekben, különösen amiatt nehezteltek rá, mert megszüntette az Eötvös által alapított „Néptanítók Lapja" szlovák, román, szerb, ruszin és horvát nyelvű kiadásait. Az iskolákat és tanítókat közművelődési egyesületek segítették a magyar nyelv terjesztésében. A muraszombati járásban élő szlovének között a muraszombati tanítóság kezdeményezte az első ilyen közművelődési egyesület megalapítását. A Tissinában 1893. október 4-én tartott ülésükön megalapították az oktatási és magya242 | tavil madžarščino v središče pouka v osnovat ni Šoli. Predmetnik je obsegal predmete: naj uk o veri in morali, govorne vaje in stvarni j pouk, branje in pisanje, madžarska slovnica, I računstvo in geometrija, zemljepis, zgodovi\ na in ustava, prirodopis, prirodoslovje, petje, \ telovadba, praktične vaje v gospodarstvu in \ vrtnarstvu; v predmetniku ni bilo več mate\ rinščine. Leta 1879 je Trefort predstavil | nov zakon o obveznem pouku madžarščine, | še isto leto ga je skupščina tudi sprejela (18 | - zakon o obveznem poučevanju madžarskega jezika) . 1. člen zakona določa: V vseh I verskih in drugih učiteljiščih, kjer madžarši čina ni učni jezik, je ta po zakonu 38 1868 obvezen predmet; odslej jo je treba j poučevati v tolikšnem številu učnih ur, da se I je bodo kandidati popolnoma naučili ustno \ in pisno. 2. člen: Tri leta po pravnomočnosti j tega zakona, to je po 30. juniju 1882, ne | more več nihče dobiti učiteljske diplome in | ne more nihče biti nameščen za učitelja ali \ pomožnega učitelja, ki ne obvlada madžarš| čine v govoru in pismu v tolikšni meri, da jo lahko poučuje v osnovni šoli. 4- člen: S tem zakonom uvajamo madžarščino kot obvezen predmet v vse javne šole. Obvezen pouk madžarščine v občinskih šolah bo uredil odlok ministra za vere in uk. (Madžarski jezik je postal torej novi, obvezen predmet na na| rodnostnih šolah, ostale predmete pa so lahj ko poučevali še naprej v jeziku manjšine.) Trefortova prizadevanja so bila s strani j manjšin sprejeta neugodno. Zameril se jim je ! tudi zaradi tega, ker je ukinil slovaško, roI munsko, srbsko, rusinsko in hrvaško izdajo j »Lista ljudskih učiteljev«, ki ga je ustanovil Eötvös. Pri širjenju madžarskega jezika so šoi lam in učiteljem pomagala tudi izobraževalna društva. Prvo pobudo za ustanovitev i izobraževalnega društva med Slovenci v so\ boškem okraju je dalo soboško učiteljsko \ društvo 4- oktobra 1893 na svojem zboroI vanju na Tišini. Ustanovili so odsek za j izobraževanje in madžarizacijo. Odsek je
