Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 1850-1921
tételüket, valamint azokat a fontos embereket, akikkel utazásai során találkozott. A kilenc fejezetre osztott kézirat a 19. század végének muravidéki emberét mutatja be, és gazdag néprajzi értékeket hordoz. A mű fejezetei: A szlovének lakóhelye a Mura és a Rába között; Úti jegyzetek; A falu és az otthon; Népi ételek; Népviselet; Esküvő; Temetés; Oktatás és Irodalom. Mivel terjedelmes kéziratról van szó, csak a második fejezetből idézünk néhány részletet, amelyekben leírja a 24 katolikus és evangélikus közösségben szerzett élményeit. Mindegyik helyszínen feljegyzett valamilyen sajátosságot, külön figyelmet szentelt a nemzetiségi - a szlovének, magyarok és németek közötti - viszonyoknak, a település szociális arculatának és lakásviszonyainak, a különböző vallási felekezetekhez és civilizációs normákhoz tartozó emberek közötti kapcsolatoknak. Muravidéki utazását Vashidegkúton kezdte és Csendlakon fejezte be. A terjedelmes útleírás alábbi részletei egy Rába-vidéki településről, Apátistvánfalváról szólnak (Trstenjak volt az első szlovén, aki ellátogatott a mai rába-vidéki plébániák területén élő szlovénekhez és lejegyezte élményeit), és ismertetik a lakosság nemzeti és szociális helyzetét, elsősorban a közösség szegénységéről tudósítanak, főképpen arról, hogy a megélhetésért többségük az úgynevezett „mertikért", azaz „mértékért" (a termés, illetve termék bizonyos részéért) dolgozik a távolabbi földbirtokokon, és hogy a magyar nyelv ebben a térségben egyre inkább kiszorítja a szlovént. Dolincon az érdekes pogány eredetű hagyományokat emeli ki, megdicséri az emberek értelmességet és sudárságát, valamint azt, hogy a katolikus és evangélikus hívők vegyes házasságokat kötnek. Az evangélikus Bodonc például szolgál a nemzetiségi értékek bemutatásához és annak felismeréséhez, hogy a szlovének azokban az időkben valójában alig ismerték egymást. Trstenjak megfordult V njem je celovito zaokrožil podobo tega prostora: krajine, naselij, prebivalcev, njihovih navad in običajev, njegove nacionalne in i verske strukture, predstavil pa je tudi poI membne ljudi tistega Časa, ki jih je srečal. Rokopis, ki ga je sistematično razdeli v 9. poglavij, je prikaz prekmurskega človeka ko\ nec 19. stol. in zato nosi bogato etnološko j vrednost za ta prostor. Poglavja si sledijo: i Prebivališče Slovencev med Muro in Rabo; i Potopisne črtice; Vas in dom; Narodm jedi; \ Narodna noša; Zenitovanje; Pogreb; Šolstvo in Književnost. Zaradi obsežnosti rokopisa na tem mestu navajamo le izseke iz drugega poglavja, v katerih je opisal svoje doživetje v 24 katoliških in evangeličanskih župnijah. V ! vsakem kraju je registriral kakšno poseb\ nost, zlasti pa je bil pozoren na narodnostne razmere (odnos med Slovenci, Madžari in Nemci), socialno in bivanjsko podobo naselja in na medčloveške odnose med pripadniki različnih veroizpovedi ter civilizacijskih stopenj. Popotovanje po Prekmurju je začel v kraju Cankova in ga zaključil v Tišini. Spodnji odlomki iz obsežnega potopisa zajemajo porabski kraj Stevanovce (Trstenjak je bil prvi Slovenec, ki je obiskal Slovence v današnjih porabskih župnijah in to opisal) , kjer opiše narodni in socialni položaj prebivalstva, predvsem govori o njihovi ubožnosti in dejstvu, da jih večina za preživetje dela za ti. »mertik« (za določen delež pridelka) na madžarski poljih in kako madžarščina v teh krajih vse bolj izpodjeda slovensko besedo. V Dolencih izpostavi zanimive običaje, ki imajo poganske korenine, pohvali inteligentnost j in postavnost ljudi, kakor tudi mešanost i pripadnikov katoliški in luteranski veri v teh j krajih. Luteranski Bodonci mu služijo za prikaz narodnostnih vrednot ter na osnovi tega iszpostavlja dejstvo, da kako malo so se Slovenci v tem času poznali med seboj. Vstavil se je tudi v središču območja v Murski Soboti, ki pa jo, bolj zaradi osebnih j razlogov, označi za židovsko gnezdo, ne ravj no privlačno. V Beltincih, kraju na ravnin201
