Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 1850-1921

hullám 1907-ben tetőzött, s az egyik leg­inkább érintett járás az alsólendvai volt. Az Esterházy-féle hitbizományi birtokok ki­terjedtsége miatt a környékbeli kisparaszti birtokok nehezen gyarapodhattak, a köz­ségek szűkös határok közé szorultak. A ki­vándorlók részben Amerika, részben a kö­zelebbi Horvát-Szlavonország felé vették útjukat. Az előbbiek közül többen vissza­tértek, és az Újvilágban szerzett pénzt itt­hon fektették be, földet, szoló't vásároltak. Másokat soha többé nem láttak hozzátar­tozóik; ők örökre elvesztek az anyaország számára, éppúgy, mint a horvát-szlovén te­rületeken a jobb megélhetés reményében családostul végleg letelepedett magyarok. Bizonyára ismeretes a gazdaközönség eló'tt az a mozgalom, mely az ország központjából indulván ki, a kivándor­lás ügyét, állását, okait és arányát kí­vánta megismerni az egész ország kü­lönböző' vidékén, és egyúttal módot akart találni az ország egyes részeiből évró'l évre szaporodó kivándorlás kor­látozására nézve abban is, hogy az ezt előidéző okok megszüntetésére orszá­gos mozgalmat indít. [...] Nem oly fe­nyegető' a kivándorlás vármegyénk te­rületéről, csak bizonyos vidékekről köl­tözködtek el a kisbirtokosok a közeli Horvát-Szlavóniába kivételesen tovább­ra is, leginkább azon okból, hogy sorsu­kon könnyítsenek. [...] Hogy miért nem hagyott el ez idáig bennünket több kisgazda és kisiparos, azt még jobbára azon ragaszkodásnak köszönhetjük, mely népünket a hanthoz, vagy ősi hajlékhoz fűzi, és azon oknak, hogy a lelketlen csábítók népünk lelkületét még nem változtatták meg. Pedig ha mérlegeljük a birtokviszonyokat és a kisemberek megélhetési feltételeit, elég okot találnánk a kivándorlásra. A leg­vanja je dosegel svoj vrh leta 1907 in eden izmed najbolj prizadetih okrajev je bil dol­njelendavski. Zaradi obsega Esterházyjevih j posestev, izročenih v varstvo (fidejkomis) , so j se posestva okoliških malih kmetov le težko razvijala, vasi so bile stisnjene na malih površinah. Ljudje so se izseljevali v glavnem v Ameriko in v bližnjo Slavonijo na Hrva­škem. Nekateri so se vrnili in v tujini prislu­Ženi denar vložili v domačem kraju, kupili j so si zemljo in vinograde. Nekaterih pa so­j rodniki nikoli več niso videli; za matično državo so bili izgubljeni za vedno, prav tako kakor tisti Madžari, ki so se v upanju na boljšo eksistenco s svojimi družinami naselili j na hrvaška in slavonska območja. j Zagotovo je vsem poznano gibanje, ki se I je začelo v središču države, in je v raz­ličnih pokrajinah države hotelo spoznati j vprašanje, stanje, razloge in razmerja i izseljevanja, in obenem poiskati način za S omejitev izseljevanja, ki se je v nekaterih predelih države povečevalo iz leta v leto; in sicer tudi tako, da bi za odpravo povzro­čiteljev začeli gibanje po vsej državi. [...] Izseljevanje iz naše županije ni tako grozno, le z določenih predelov so se mali posestniki odselili v bližnjo Hrva­ško-Slavonijo, izjemoma tudi naprej, predvsem iz razloga, da bi si olajšali i življenje. [...] Da nas ni zapustilo še I več malih kmetov in obrtnikov gre veči­| noma zahvala navezanosti našega pre­bivalstva na domačo grudo, na staro­davni dom in pa zato, ker brezdušni za­I peljivci še niso mogli spremeniti narave naših ljudi. Vendar, če bi pretehtali pre­moženjske razmere in življenjske pogoje malega človeka, bi lahko našli dovolj j razlogov za izseljevanje. Po podatkih \ zadnjega večjega pregleda kmetijske sta­tistike imamo namreč v naši županiji j naslednje pritlikave kmetije: 187

Next

/
Thumbnails
Contents