Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 1850-1921
körben, az alkotmányosság visszaállítása után a polgárság közéleti aktivitása, öntevékenysége csak fokozatosan élénkült meg újra; az egyesületek száma az 1890-es évektől ugrott meg igazán látványosan. A társadalmi igények sokfélesége az egyesületek színes palettáját hozta létre. A legelterjedtebb típusok a gazdasági, kulturális, segélyező, közhasznú, szakmai-önképző, sport és politikai egyesületek voltak. A közhasznú egyesületek csoportjába sorolható önkéntes tűzoltó egyesületek szerveződése nyomban a kiegyezést követő években megindult. Működésükre rendkívül nagy szükség volt, mert a hagyományos építőanyagok gyúlékonysága, és a tökéletlen technikai berendezések miatt a korabeli településeken gyakoriak voltak a pusztító tűzesetek. Ugyanakkor a céhek megszűnésével a hagyományos tűzvédelmi rendszer megingott, hiszen korábban e testületek komoly részt vállaltak a tűzoltásban. A tűzoltóság megszervezését elősegítette egy 1869-es belügyminiszteri rendelet is, mely minden települést kötelezett tűzőrség, vagy tűzoltó egyesület létesítésére. Az 1880-as évek végére országszerte sok tűzoltó egyesület alakult, só't regionális szövetségeket is alakítottak. A Dunántúli Tűzoltóegyletek Kerületi Szövetsége 1879-ben alakult meg Pápán. A 19. század végére már a legtöbb faluban is működött - gyakran egyedüli egyesületként - a tűzoltóság. A katonás szervezeti rendben működő tűzoltó egyesületek felelősségteljes szolgálatuk következtében közmegbecsültségnek örvendtek. A tűzoltó parancsnoki cím komoly társadalmi rangot jelentett, az egyesületek vezetői a helyi közélet ismert alakjai közül kerültek ki. Az alapszabályok 30. §-a értelmében az egylet egyenruházata, rangjelzése és felszerelése a következőkben állapíttatik meg: | tavitvi ustavnosti - je aktivnost meščanstva j v javnem življenju in njihova prostovoljna dejavnost začela postopoma spet oživljati. Število društev se je najbolj skokovito povečalo prav v času po letu 1890. Zaradi raznolikosti družbenih potreb je nastala pisana paleta društev. Najbolj razširjena so bila gospodarska, kulturna in donatorska društva, nadalje društva za javno dobro, strokovno-samoizobraževalna, športna in politična. Organiziranost prostovoljnih gasilskih društev, ki so se uvrščale v skupino društev za javno dobro, se je začela v letih po avstro-ogrski spravi. Potreba po teh društvih je bila izjemno velika, saj so bili zaradi vnetljivi vih tradicionalnih gradbenih materialov in nezadostne tehnične opremljenosti uničujoči požari v teh časih zelo pogosti. S prenehanjem cehov se je hkrati zamajal tradicionalni sistem požarne varnosti, saj so prav cehi aktivno sodelovali pri gašenju požarov. Organiziranje gasilskih društev je pospešila tudi uredba notranjega ministrstva iz leta 1869, j ki je določila, da mora imeti vsako naselje j svojo požarno stražo ali gasilsko društvo. Do konca leta 1880 so po vsej državi nastala gasilska društva, ustanovili so celo regionalne zveze. Okrožna zveza gasilskih društev Prekdonavja je bila ustanovljena leta 1879 v mestu Pápa. Do konca 19. stoletja je v večini naselij že delovalo gasilstvo društvo. Gasilska društva, ki so delovala po vo| jaškem organizacijskem režimu, so zaradi j svojega odgovornega dela uživala javno j spoštovanje. Naslov poveljnika gasilcev je bil I pomemben družbeni položaj, vodje društev \ pa so izhajali iz vrst znanih osebnosti javI nega življenja. V smislu 30. § statuta je uniforma društva, čin in oprema naslednja: 147
