Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 1850-1921

szántóföldek tarka négyszögeire, s a Mura felé sietó', szeszélyes futású patakok hálójára. [...] A város maga egy önálló dombcsoport nyugati oldalához simult a patakháló áradási tengere elől, mely dombcsoport a Balaton-melléki dombvidékhez tartozik, s tóle csak a Kerka északdéli irányú, keskeny völgye szakítja el. Nyugat-keleti irányban mozgó, szelíd hullámai közt északra nyíló völgyek teknője fekszik; északon s délen síkba folynak át. A közel fél négyzetmérföld kiterjedésű hegyterület legmagasabb emelkedése a Batosa. A dombhullámok eleven zöldjét itt-ott szakítja meg egy-egy sárga agyagszakadás; a hófehér falú présházak messze távolból zöld páston nyíló gyopárvirágoknak tetszenek. A venyigével beültetett dombok gerincei tarajosak a vályogházak utcasorától. Lenn a szelíd völgyek hűvös fenekén, s a lejtőkön egyenkint vagy csoportosan áll a lipa (hárs), e vidék régi urainak, a szlovéneknek szent fája. Ligetekre szakadozva nó' a cser, a bükk, a tölgy, s a fenyő'. Zöld pástján a Hidegkút forrása csavarog. Az utak sárgásbarna agyagán keréksín által összegyömöszölt csapás acélfényű vonalai futnak a völgy felé, mintha csak krétával vonták volna valamennyit. A gyalogjárókat csizmapatkók nyomának mozaikja tarkázza. Hűvös szellő, amint a fenyves és hárs illatával kóborol, elhozza a kakukkszót, az erdő árnyában cifra csutorával, termetes, ősi pincekulccsal, s kapatos fejjel botorkáló magyar megszakadó nótáját, a szilaj jókedvű vend munkások ujjongását. j obsežnim travnikom, pisanim kvadratas\ tim njivam in na mrežo muhasto žuborej čih potokov, ki hitijo proti Muri [.. J Mesto sámo se je pred morjem popI lav iz voda teh potokov privilo k zahodni j strani samostojne skupine gričev, ki spadajo h gričevju Blatnega jezera, in ga od njega ločuje le ozka, proti severu usmerjena, dolina reke Krke. Med prijaznimi griči, ki se razprostirajo v smeri zahod-vzhod, leži korito dolin, ki se odpira proti severu; na severu in jugu pa prehaja v ravnino. Najvišja vzpetina, blizu pol kvadratne milje velikega območja, je Batosa. Živahno zelenje valovitih gričev tu j in tam pretrga kakšen rumen ilovnat \ jarek; snežno bele zidanice se bleščijo iz j daljave kakor cvetoče planike na zeleni livadi. Rebra gričev, posajenih z vinsko trto, so grebenasta od blata s ceste, ki se vije med vrstami kajžic, blatnjač. Spodaj na hladnem dnu prijaznih dolinic in na pobočjih rastejo posamezno, pa tudi v skupinah lipe, sveta drevesa Slovencev, nekdanjih gospodarjev teh krajev. Razmetano v gaje rastejo cer, bukev, hrast in smreka. Med zelenjem se vije izvir Mrzli studenec (Hidegkút). Na rumenorjavi ilovnati cesti se proti dolini vlečejo srebrnkaste kolesnice vozov, kakor j bi jih narisali s kredo. Za pešci ostaja I pisan mozaik odtisov podkovanih škornjev. Hladna sapica, ki na svojem potepu nosi s seboj vonj po smreki in lipi, prinaša kukavičje oglašanje, pretrgano petje opitega Madžara, ki s svojo pisano čutarico in velikim, starodavnim ključem zidanice počasi krevsa po senčnem gozdičku, prinaša pa tudi veselo vriskaI nje razigranih vendskih delavcev. 138