Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 1850-1921

tele van nyíló rózsával. Suhanc legények kínálják magukat jégre öntött mézsörrel. A templom árnyékában lármás köszörűs család ütött tanyát ellenséges indulatú pincsikutyákkal. Az árokpartokra telepedett vend asszonyok, erős tagú muraközi menyecskék vívnak gerillaharcokat hamis szemű utcagyerekekkel, kik ott ólálkodnak az almáskosarak körül, mint az ördög a kolostor körül. [... ] Marcona, szép, barna, pitykés dolmányú kanászlegények sorra megszólaltatják a hangos tülköket, melyiknek van szebb szava. Hízeleg a büszkeségének, ha kifújhatja egyiken-másikon a legfiatább (legvékonyabb) hangot. Az alsó soron meztelen fejű, kócos, befont hajú oláhcigányok kínálják a szépen faragott teknőket - bölcsőnek is alkalmatosuk! -, melencéket; messziről, a Dráva-menti rengetegekből került a fája. A szűcsök mellett állnak a csizmadiák hosszú póznákra rakott lábbeliekkel. Mellettük lesik a vásárt a patkolókovácsok, szebb a csizma, ha patkós! Azután jó darab hely mintha nagy kalapú gombákkal lenne benőve. A kebelei gerencsérek rakják ott tele fedőkkel a kéregető' koldus tarisznyáját. Nagy a számuk, mégis maradt otthon a fazekat termő hazájukban. Nyáron ritkább a sor, mert elviszik Somogyba is gabonáért a cserepet. Jó háziasszony válogat a pocakos fazekakban, s ha valamelyik megtetszik, azt teleönti színültig kukoricával vagy búzával, annak az az ára. Déltájban megsűrűsödik a tömeg a pecsenyesütők körül. Vendéglátó vendek a pecsenyesütők. Kettészelik a hófehér cipót, s beletemetik a pirosra | senci cerkve se naseli glasna družina J brusačev z zoprno bevskajočimi Ščeneti, Vendske in medžimurske ženske z debelimi okončinami posedejo bregove jarkov in se spopadajo s škilastimi otročaji, ki se potikajo okrog njihovih košar z jabolki, kakor hudič okrog samostana. [...] Vrsta razboritih, Čednih, porjavelih svinjskih pastirjev v suknjičih s kovinskimi gumbi, trobi v rogove in preizkuša, kateri zveni lepše. Laska jim in godi njihovemu ponosu, ko jim uspe izpihati I najtanjši (najvišji) zvok. V spodnji vrsti j so vlaški cigani, gologlavi, kuštravi ali s \ pleteno kito na glavi, ki ponujajo lepo rezljana korita - primerna tudi za zibelke! - in krnice; les zanje dobivajo od daleč, iz podravskih gozdov. Poleg krznarjev sedijo čevljarji, ki svojo obutev razpostavijo na dolge drogove. Poleg njih prežijo na sejmarje podkovni kovači: saj so škomji veliko lepši, če so podkovani! Nato sledi velik prostor, kakor bi rasle gobe z velikimi klobuki. To so lončarji iz Kobilja, ki s pokrovkami polnijo malhe beračev, ki prosijo vbogajme. Ogromno je lončarjev, akoprav jih je še veliko ostalo doma v domovini lončarstva. Poleti j je vrsta redkejša, takrat peljejo lončevi| no v županijo Somogy in jo zamenjajo za žito. Dobre gospodinje izbirajo med trebušastimi lonci, in če jim je kateri pogodu, ga napolnijo s koruzo ali pšenico, j takšna je cena. Okrog poldneva se množica gnete j okrog prostora s pečenko. Pečejo jih vendski gostinci. Snežno bele hlebce razpolovijo in vanje zakopljejo lepo rdeče 135