Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 1850-1921
elhaladva a Csáktornyái útra kiszögellő mellékutcába tévedjen. Már messziről megüti az ember orrát valami dögleletes bűz. Az úttól balra egy deszkabódé áll, mely teljesen hasonlít a temetőkben látható halottaskamrákhoz. A bűz innét terjed. Azt képzelheti, ki arra jár, hogy talán valami szerencsétlennek hulláját felejtették itt, mely feloszlásnak indult. A jámbor sétáló azonban erősen csalódik, mert e fabódé ott nem emberek, hanem ártatlanul legyilkolt állatok halottaskamrája, vagyis vágóhíd. Vágóhíd! Hisz a vágóhíd felállítását éppen közegészségi szempontból kívánja a hatóság, s annak egyik fő kelléke a tisztaság. Hogy történhetik tehát, hogy az oly átható bűzt terjeszthet? Hát biz azt csak az okozza, hogy a vágóhídnak csúfolt fabódé mellett egy hatalmas gödör tátong, melynek semerre lefolyása nincs, s pedig oda eresztik alá a levágott marhák vérét, oda hányják beleit, s más, kimérésre nem alkalmas részeit, hogy itt az Isten szabad ege alatt kedvére bűzhödve, teljesítse rajta az enyészet romboló munkáját. Ha idejut a szerencsétlen, idegen sétáló, bizony elfelejti a város minden szépségét, s felébred benne a részvét azon emberi lények iránt, kik kora reggeltől késő estig szívják e dögleletes levegőt tüdejükre, s bámulja azok türelmét, hogy ezt évek során keresztül békével el tudják viselni. Azonban az a kisebbik baj, hogy mit szól ehhez az idegen, ámbár az is keserves, midőn az ember orcájának pirulnia kell, de nagyobb baj az, hogy e mérges gázok magukban hordják a pestis, a kolera és még más nyavalyák csíráját. Korunk a bacilusok korszaka, í ne zašel v stransko ulico, ki štrli na cesI to proti Cakovcu. Ze od daleč bi mu \ namreč udaril v nos neznosen smrad po j crkovini. Levo od ceste stoji koliba, zbita i iz desk, podobna pokopališki mrliški vežici. To je kraj, odkoder se širi smrad. Človek, ki hodi tam mimo, bi mislil, da j je tam obležalo pozabljeno truplo kakšneI ga nesrečnika in se je že začelo razkrajati. Toda vrli sprehajalec se hudo moti, j kajti lesena koliba ni mrliška vežica za | ljudi, ampak za nedolžne, pobite živali, | torej klavnica. Klavnica! Pa saj oblast \ vendar postavlja klavnice zaradi zdravst| venih razlogov in ena glavnih poudarkov j pri tem je čistoča. Kako je torej mogoče, da se iz nje širi tako neznosen smrad? j No, krivo je to, da poleg lesene kolibe, ki j ji hudomušno pravijo klavnica, zija og| romna črna luknja, ki nima odtoka v nobeno smer, in tja se spušča kri pobitih Živali, tja se meče njihovo drobovje in j drugi, za prodajo neuporabni deli, da bi minevanje opravilo svoje rušilno delo ob neznosnem smradu kar pod milim nebom. Če bi nesrečni tujec na sprehodu slučajno zašel sem, bi v hipu pozabil na vso lepoto mesta, in v njem bi se prebudilo globoko sočutje do človeških bitij, katerih pljuča vdihavajo ZTak po crkovini od ranega jutra do pozne noči in začuden bi strmel nad njihovo potrpežljivostjo, ko leta in leta mirno prenašajo takšno stanje. Sicer je manjše zlo, kaj bo rekel tujec, čeprav je seveda mučno, ko mora človek zardevati, večji problem je, da ti strupeni plini nosijo v sebi klice kuge, kolere in drugih bolezni To obdobje je obdobje bacilov, za vse nalezljive bolezni se iščejo razlogi v njih. Če torej bacili 129
