Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 1850-1921
36. 1889. június 2. KÖZEGÉSZSÉGÜGYI VISSZÁSSÁGOK ALSÓLENDVÁN A vágóhíd állapotát kritizáló újságcikk A 19. század második felében számos intézkedés született a közegészségügy szervezeti és ellátó rendszerének kiépítése, a lakosság általános egészségügyi helyzetének javítása érdekében. A körorvosi hálózat létrehozása már az 1850-es években megkezdó'dött, a közegészségügy rendezéséről szóló 1876-os törvény pedig kimondta, hogy „minden község, amely 6000 lakossal bír, orvost tartani köteles." A törvény ezenkívül sok más eló'remutató rendelkezést is tartalmazott. Többek között szabályozta a szülészeti ellátást, megtiltotta a kuruzslást, foglalkozott a gyermek- és iskolaegészségüggyel, járványüggyel, a kórházak felügyeletével stb. A szegénység, az iskolázatlanság, a hiányos táplálkozás, a rossz lakásviszonyok, a lakosság közönye azonban még sokáig hátráltatta a fenti törekvések érvényesülését. Ezért a hivatalos intézkedések mellett nagyon nagy szerep jutott az egészségügyi felvilágosító munkának. Mind a hivatalos közegek, mint a sajtó hangsúlyozták a lakóházak, utcák, középületek és közterületek tisztán tartásának fontosságát. A járványveszély miatt különös figyelmet szenteltek a piacok, vágóhidak környékének, az itt keletkezett szerves hulladékok biztonságos megsemmisítésének. E tekintetben - mint azt az alábbi szemelvény is tükrözi - úgy tűnik, hogy Alsólendván is akadtak még hiányosságok. Pedig a város ez idő tájt sokat tett a lakosság különböző' egészségügyi ártalmaktól való megóvása érdekében. Kanálisokat ástak a város alatti mocsaras térség kiszárítására, a vízmosta árkokat tégla vagy cementcsa2. junij 1889 JAVNI ZDRAVSTVENI ABSURDI V DOLNJI LENDAVI Časopisni članek, ki kritizira stanje klavnice V drugi polovici 19. stoletja so bili sprejeti j številni ukrepi za vzpostavitev organizacij| skega in oskrbovalnega sistema javnega zdravstva, za izboljšanje splošnega zdravstvenega položaja prebivalstva. Oblikovanje mreI že domačih zdravnikov se je začelo že v letih | okoli 1850, zakon o ureditvi javnega zdravj stva iz leta 1876 pa je določil, da je »vsak j kraj, ki ima 6000 prebivalcev, dolžan imeti zdravnika«. Zakon je poleg tega vseboval tudi | veliko drugih naprednih določb. Med drugim j je urejal porodniško oskrbo, prepovedal j mazaštvo, urejal otroško in šolsko zdravstvo, | nalezljive bolezni, nadzor bolnišnic itd. Revščina, neizobraženost, pomanjkljiva prehrana, j slabe stanovanjske razmere in ravnodušnost prebivalstva so bili še dolga leta ovira pri j uveljavljanju navedenih prizadevanj. Zato je i imelo zdravstveno prosvetljevalno nalogo in poleg uradnih ukrepov, pomembno vlogo. Tako uradni organi kakor tisk so poudarjali pomen čistoče stanovanjskih hiš, ulic, javnih Zgradb in javnih površin. Zaradi nevarnosti j epidemij so namenjali posebno skrb okolici j tržnic in klavnic ter varnemu uničevanju tam j nastalih organskih odpadkov. V tem pogledu - kot to odraža tudi navedeni članek - je videti, da so bile pomanjkljivosti tudi v Dolnji Lendavi, čeprav je mesto v tem času naredilo veliko za to, da bi prebivalstvo obvarovalo pred različnimi zdravstvenimi nevarnostmi. Kopali so kanale za izsuševanje močvirnih območij pod mestom, jarke, ki jih je izprala voda so oblagali 127
