Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 871-1849
A szultán az ország keleti felét nem tartotta szükségesnek elfoglalni, ezeket a területeket a röviddel előtte meghalt Szapolyai János király családjának és híveinek adományozta. Mindezekkel véglegesen három részre szakadt a Mohács után már széttagolt ország. Ferdinánd Királyi Magyarországára, a középső országrész hódoltsági területeire, valamint a későbbi Erdélyi Fejedelemségre. A Buda elvesztését tragédiaként átélő magyar nemesség a megmaradás egyetlen alternatívájának a három részre szakadt ország újraegyesítését tekintette. Az első lépést Martinuzzi Fráter György váradi püspök, Izabella királyné híve tette meg, azonnal tárgyalásokat kezdeményezett Ferdinánddal. 1541. december 29-én megszületett a gyalui egyezmény, amely szerint Izabella királyné átadta országrészét és a koronázási jelvényeket Ferdinándnak, cserébe visszakapták a Szapolyai birtokokat. Az 1542 tavaszán, Besztercebányán tartott országgyűlés is a megegyezés szellemében hozott törvényeket a hűtlenség miatt elvett birtokok visszaadásáról, majd a nemesek és polgárok megadóztatásáról. Nádort nem választottak, de Ferdinánd Révai Ferencet kinevezte nádori helytartónak, aki ezt a tisztséget 1553-ig viselte. Közben lemondott hivataláról bethlenfalvi Thurzó Elek királyi helytartó, helyére Várdai Pál esztergomi érseket nevezték ki (1549-ig viselte hivatalát). Ferdinánd körül csoportosultak az akkori legtehetségesebb főúri-főpapi politikusok, a Brüsszelből visszatért Oláh Miklós zágrábi püspök, a horvát bánná kinevezett Zrínyi Miklós, és a magyar politika két évtizedig meghatározó alakja, Nádasdy Tamás tárnokmester, aki már hosszú évek óta Ferdinánd leghűségesebb emberének számított. Ot 1542 decemberében országos főkapitánnyá, majd néhány nap múlva országbíróvá nevezte ki a király. Sultanu se ni zdelo potrebno zavzeti vzhodnega dela države, zato je ta območja podaril družini in privržencem kralja Janaza Szapolyaija, ki je umrl malo pred tem. Tako je država, ki je bila po bitki pri Mohácsu razcepljena, dokončno razpadla na tri dele: na Ferdinandovo kraljevsko Ogrsko, na okupirana območja osrednjega dela države ter na kasnejšo Erdeljsko vojvodstvo. (Erdély - Erdeljsko, Sedmograško, Siebenbürgen, Tansilvanija, danes: Romunija.) Ogrsko plemstvo, ki je izgubo Budima | doživljalo kot tragedijo, je edino alternativo J za nadaljnji obstoj videlo v ponovni združitvi | države, ki je bila razkosana na tri dele. Prvi \ korak v to smer je naredil škof iz Várada, \ Martinuzzi Fráter György, privrženec kralji| ce Izabelle, ki je predlagal takojšnje pogo\ vore s Ferdinandom. 29. decembra 1541 je j bil sklenjen gyaluski sporazum, po katerem \ je kraljica Izabella izročila Ferdinandu svoj i del države in kronske oznake, v zameno pa l dobila nazaj Szapolyaijeva posestva. Tudi skupščina, ki je bila sklicana spomladi 1542 v Besztercebánya, je v duhu poravnave sprejela zakone o vrnitvi posestev, ki so bila odvzeta zaradi nezvestobe, in o obdavčenju plemstva ter meščanov. Palatina niso izvolili, a Ferdinand je za upravitelja palatinata imenoval Ferenca Révaija, ki je to funkcijo opravljal do leta 1553. V i tem času je s svoje funkcije odstopil kraljevi I namestnik Eíek Bethlenfalvi Thurzó. Na | njegovo mesto so imenovali esztergomskega \ nadškofa Pala Várdaija (zadolžitev je opI ravljal do 1549). Okrog Ferdinanda so se | zbirali najsposobnejši politiki iz vrst velikaI šev in visoke duhovščine, zagrebški škof i Miklós Oláh, ki se je vrnil iz Bruslja, Miklós J Zrínyi, ki je bil imenovan za hrvaškega bana i in zakladnik Tamás Nádasdy, ki je bil dve j desetletji najodločilnejši lik v ogrski politiki, i in ki je že vrsto let štel za najzvestejšega Fer| dinandovega privrženca. Decembra 1 542 ga j je kralj imenoval za glavnega kapetana, čez \ nekaj dni pa za državnega sodnika. 95
