Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

11, 1348. július 16. A VASVÁRI KÁPTALAN JELENTI I. LAJOS KIRÁLYNAK, HOGY A PETÁNC NEVŰ BIRTOKOT A FELSŐLENDVAI SZÉCHY CSALÁD BIRTOKAIBÓL ELKÜLÖNÍTETTE Részletek az oklevélből Történeti szakirodalmunk hiteleshelyeknek (lóca authentica vagy credibilia) nevezi azokat az egyházi testületeket, amelyek a felek kérésére vagy hatósági utasításra hiteles pecsétjükkel ellátott közhitelű okleveleket állítottak ki. A feudáliskori magyarországi jogszolgáltatás eme sajátos intézményrendszere a másutt korán elterjedt közjegyzők funkcióit látta el. A 13. században jelentkezett eló'ször az igény, hogy a jogi ügyleteket csak az egyházi szerveknél vezetett jegyzőkönyvek bejegyzéseivel kiállított oklevelek alapján fogadták el hitelesnek. Ezek az egyházi testületek a káptalanok és konventek voltak. (Káptalan: a világi papoknak bizonyos szabályok szerint élő közössége. Konvent: kiváltságos szerzetesház, amely ki van véve a püspök joghatósága alól.) A század folyamán már minden káptalannál és konventnél találkozunk ilyen tevékenység nyomaival. A birtokadományok érvényességének rövid idő alatt elengedhetetlen feltétele lett a birtokba iktatás tényét bizonyító és a birtok határait részletesen leíró hiteleshelyi jelentés. A középkorban működő hiteleshelyek mindegyikének megvolt a maga illetékességi köre, amit szokásjog és törvény egyaránt szabályozott. Hatáskörük azt a területet foglalta magában, amelyen a hiteleshely emberei kiszállásokat végeztek, és amelyről a lakosok a testületet felkeresték bevallást tenni. 16. julij 1348 VASVÁRSKI KAPITELJ POROČA KRALJU LUDVIKU L, DA JE ODDVOJIL POSESTVO Z IMENOM PETÁNC (PETANJCI) OD POSESTI i GORNJELENDAVSKE DRUŽINE SZÉCHY Odlomki iz listine Za verodostojna mesta (loca authentica alicredibilia) imenuje zgodovinska strokovna literatura tiste cerkvene organe, ki so na prošnjo strank ali po uradni direktivi izdajali verodostojne listine, opremljene s svojim verodostojnim pečatom. Ta svojevrstni instituj cionalni sistem fevdalne Madžarske je op| ravljal vlogo notarjev, kar je bilo drugod razširjeno že veliko prej. V 13. stoletju se je prvič pojavila potreba po tem, da bi pravne zadeve kot verodostojne sprejemali samo na podlagi listin, izdanih na podlagi vpisov v zapisnikih, ki so jih vodili pri cerkvenih organih. Ti cerkveni organi so bili kapitlji in konventi. (Kapitelj: skupnost posvetnih duhovnikov, ki so živeli po določenih pravilih. Konvent: privilegirana redovniška hiša, ki je izvzeta izpod škofove jurisdikcije.) V teku stoletja se že pri vsakem kapitlju in konventu srečujemo s tovrstno dejavnostjo. Poročilo verodostojnih mest je kmalu \ postalo pogoj za veljavnost posestniških da\ rov. Z njim je bilo namreč potrjeno, da je bil \ vpis v posest opravljen, s podrobnim opisom j tudi meje posestva. V srednjem veku so ve\ rodostojna mesta imela svoj teritorij delo| vanja, ki sta ga urejala tako običajno pravo kakor tudi zakon. Njihova pristojnost se je j nanašala na tista območja, na katera so člani verodostojnih mest odhajali na oglede in iz katerih so ljudje prihajali zaradi daj janje izjav. 55