Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

Amikor osztrák katonai megszállás alá került Vas megye, Rohonczy Ignác királyi biztos 1849. január 8-án hirdetményben tette közzé, hogy azon helységek, melyeknek lakosai a volt földesúrnak járó - és a márciusi törvény által el nem törölt tartozásokat „tömegestől megtagadni merészlenék", szigorú büntetésre számíthatnak. Rohonczy március 20-án még világosabban fogalmazott: „az úrbéri adózásokon és a papi tizeden kívül minden az előbbi állapotban maradt, és maradni fog addig, míg őfelségének legújabb kegyes rendelete szerint azok még ezután fognak a tulajdonosok kármentesítése mellett rendeztetni". 1849-ben szüret után a Muraszombati járásban az uradalmak az előző évi hátralékkal együtt követelték a szőlősgazdáktól a hegyvámot, és annak behajtásában a karhatalom támogatására is számíthattak. A jelentős szőlőtermelést felmutató vidéken - a katonai megszállás ellenére erős paraszti ellenállás alakult ki. A jobbágyvilág visszatértét felidéző hegyvámkövetelés kiváltotta indulatokról a hatóság részére készült jelentésekből értesülünk. A pecsaróci illetőségű Horváth József például így lázított: „többet ér a népfelkelés, mint néhány hitvány katona", a bodonci Berdosz János pedig ezzel fenyegetőzött: „várjatok, majd többen jövünk". Folyó hó 18-án Boyneburg kapitány úr vezérlete alatt fél század lovasság Muraiszombatba megérkezvén, az a szokott élelmezési ellátás mellett ugyanott elszállásoltatott, másnap, azaz 19én pedig az itteni fegyveres rendőrséget előreküldvén, az említett fél századot Bodoncra vittem, s ott az egész öszvegyűlt községnek tudtára adtam, miszerént a végrehajtást, mely november 9-én megakadályoztatott, most fegyveres erővel is foganatosítani foKo je Železna županija prišla pod avst\ rijsko zasedbo, je kraljevi komisar Ignác Ro\ honczy 8. januarja 1

849 s proglasom ozna\ rdi, da naj vsi kraji, katerih prebivalci bi si »drznili odkloniti« plačilo dolgov, ki pripadajo bivšim zemljiškim gospodom, in ki jih j marčevski zakon ni odpravil, računajo na \ strogo kazen. Rohonczy je bil v svojem spo\ ročilu 20. marca še jasnejši: »Razen tla\ conskih dajatev in cerkvenih desetin ostaja j vse v prejšnjem stanju, in bo ostalo toliko | časa, dokler se kasneje, po najnovejših mi| lostljivih odredbah njegovega veličanstva, ne j bodo določile odškodnine lastnikom«. Po trgatvi leta 1849 so veleposestva v \ murskosoboškem okraju zahtevala od vinoj gradnikov gorščino, skupaj z zaostankom iz prejšnjega leta. Pri pobiranju davščin so lahko računala tudi na pomoč oboroženih organov. Na območjih z večjo vinogradniško dejavnostjo je, kljub vojaški okupaciji, prišlo do močnega odpora kmetov. O jezi zaradi gorščin, češ da se je vrnilo tlaČanstvo, lahko prebiramo iz poročil, ki so jih dobivali uradni organi. József Horváth iz Pečarovcev je i na primer takole ščuval. »Več je vredna ljudska vstaja kakor nekaj ničvrednih vojai kov«, bodonski János Berdosz pa je grozil: | »Le počakajte, še več nas bo prišlo.« I I 18. dne tekočega meseca je pod poveljstj vom gospoda kapitana Boyneburga priš| la v Mursko Soboto polovica konjeniške \ stotnije in so, poleg običajne oskrbe s I hrano, tam tudi prenočili; drugi dan, to j je 19.-ega, sem tukajšnje orozništvo pos| lal naprej, omenjeno polovico stotnije pa j sem odpeljal v Bodonce in tam zbrani množici dal na znanje, da se bode izvršba, ki je bila 9. novembra preprečena, zdaj opravila z oboroženimi silami, dotični lastniki vinogradov pa bodo toli363