Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

25, Hantsik János és Göncz Péter 20, Hantsik István fiatal kora tekinteténél fogva 12, végre Horváth László és Both Antal most elveendő 20 pálca ütés elszenvedésére ítéltetnek. ^p^' Forrás: ZML Zvm. tvsz. ir. Büntető törvényszéki jegyzőkönyvek 279/1838. Irodalom: Bencze, 1986. 123. p.; Vörös Károly: Parasztmozgalmak Zala megyében a XIX. század első felében. Zalaegerszeg, 1969. 54. p. (A Göcseji Múzeum Közleményei; 26.) Vir: ZML Zvm. tvsz. ir. Büntető törvényszéki jegyzőkönyvek 279/1838. Literatura: Bencze, 1986. 123. p.; Vörös Károly: Parasztmozgalmak Zala megyében a XIX. Század első felében. Zalaegerszeg, 1969. 54. p. (A Göcsejt Múzeum Közleményei; 26.) 119. 1838. december 6. 6. december 1838 TŰZVÉSZ PUSZTÍT ALSÓLENDVÁN UNIČUJOČI POŽAR V DOLNJI LENDAVI Részlet a károk összeírásából Odlomek iz popisa škode Zala megye nem nemes népessége - lakjon akár a megyeszékhelyen, akár a legeldugottabb kis faluban - szinte kivétel nélkül fából ácsolt és zsúppal fedett boronaházakban élt még a 19. század derekán is. A Lendva-vidék legfejlettebb településén, Alsólendván sem volt ez másképp. A város orvosa így emlékezett később a nyomorúságos lakásviszonyokra: „alacsony, zsúppal fedett, legnagyobbrészt faházak voltak, alacsony és szűk szobákkal, kicsiny ablakokkal, piszkos udvarral, s azon kívül még e szűk lakások is túl voltak zsúfolva". A faházak nemcsak egészségtelenek voltak, de a gyúlékony anyagból épített, egymáshoz támaszkodó lakó- és gazdasági épüle-tek könnyen lángra is kaptak, és ilyenkor egész utcák éghettek le. Alsólendva történetének krónikása, Dervarics Kálmán feljegyzései szerint 1838 karácsonyán, az éjféli mise alatt történt, hogy az egyik főutcái zsuppos házban a cseléd gyümölcsöt lopni ment fel a padlásra, ám égő gyertyáNeplemenito prebivalstvo Žalske fupanije - ne glede na to, ali je živelo v mestu, sedežu županije, ali v najbolj oddaljeni, skriti vasici - je še sredi 19. stoletja skoraj brez izjeme živelo v lesenih hišah ti. cimprih iz brven, cimpračah. Tako je bilo tudi v Dolnji Lendavi, najrazvitejšem naselju lendavskega območja. Mestni zdravnik se je kasneje takole spominjal bednih bivalnih razmer: „bile so nizke, s slamo krite, večinoma lesene hiše, Z nizkimi in ozkimi sobami, majhnimi okni, umazanim dvoriščem, poleg tega so bila ta majhna stanovanja Še prenatrpana"

'. Lesene hiše ne le, da so bile nezdrave, ampak so bile grajene iz vnetljivih materialov, bivalni in gospodarski deli hiše, ki so se naslanjali drug na drugega, so se hitro vneli, in so v takšnih primerih zgorele cele ulice. Na podlagi zapisov kronista Dolnje Lendave, Kálmána Dervaricsa, se je enako zgodilo tudi ob božiču, leta 1838, med pomočnico, ko je v eni izmed s slamo kritih hiš v glavni ulici odšel služabnik na podstrešje krast sadje in je po 324