Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

is. Zala megyében szakképzett orvosok csak a nagyobb mezővárosokban dolgoztak, míg egy-egy seborvoshoz egész járásnyi terület tartozott. A falvakban legfeljebb bábák tevékenykedtek, és általában a hagyományos népi gyógymódokat próbálták alkalmazni. A parasztok idegenkedtek az orvosi vizsgálattól és a gyógyszerek használatától. Orvosi szerekkel - miként Zala megye főorvosa 1845-ben jellemezte a helyzetet - csak a földesurak, uradalmi tisztviselők, kocsmárosok, zsidó bérlők, és a kézműves mesteremberek éltek, a földművesek, még ha tudtak volna, sem akartak gyógyszert használni. Nem véletlen tehát, hogy a környék uradalmi központjában, Alsólendván, ott, ahol 1832-től uradalmi orvos is tevékenykedett, és ahol arra a legnagyobb igény mutatkozott, nyüt meg a környék első gyógyszertára. A lendvai „Szent Háromság" elnevezésű gyógyszertárat 1835-ben alapította az akkor mindössze 22 esztendős, Vas megyei származású Kiss Béla, akinek előző évben Pesten már nyomtatásban is megjelent egy gyógyszerészeti értekezése. Az új gyógyszertárat először 1830 szeptemberében ellenőrizte a megye főorvosa, és jelentésében az alábbiakat írta: „Ezen gyógyszertár elegendő tágas, és jó száraz helyen fekszik. Műhelye, hol a gyógyszerek készíttetnek, különös nincsen, különben padlással, pincével és más lerakó hellyel jól ellátva vagyon. [A gyógyszerésznek] tanítványa, ki már a gyógyszerek készítése figyelmében 2 évet eltöltött, van [Kunovics Lajos]; a gyógyszerek árszabása, s újabb készítésmód a hiányosság jegyzőkönyvével feltaláltatott. A mérges és erősebben munkálódó szerek az azokhoz szükséges mozsárral és mértékkel együtt különb helyen, zár alatt tartatnak, melynek kulcsát az említett tulajdonos bírta. Valamint az egynemű, hasonlóul a több nemű készítmények szükséges mennyiségben az említett gyógyszerárus által otthon készíttetnek, a többiek a vélek elkövetett próbatételnek rendszerint megfelelnek". nike s strokovno izobrazbo samo v večjih trgih, medtem ko je bil za cel okraj zadolžen j po en kirurg. Po vaseh so delovale kvečjemu j babice in se v glavnem zatekale k tradicioJ nalnim oblikam ljudskega zdravilstva. Kmetje so se izogibali zdravniškim pregle| dom in jemanju zdravil. Medicinske pripravke - kakor je glavni zdravnik Žalske Županije leta 1845 ocenil položaj - so uporabljali zgolj zemljiški gospodje, uslužbenci gosposke, gostilničarji, židovski najemniki in I rokodelski mojstri, poljedelci pa, tudi če bi lahko, niso hoteli uporabljati zdravil. Zato ni slučaj, da so prvo lekarno na tem območju odprli v središču gosposke - v Dolnji Lenda\ vi - tam, kjer je od leta 1

832 deloval tudi l zdravnik gosposke, in kjer je bila za to izkaI zana največja potreba. Lendavsko lekarno, | ki so jo poimenovali »Sveta Trojica« je leta 1

835 ustanovil Béla Kiss, ki je imel le 22 j let, in je izviral iz Železne županije. Béla Kiss je žz leto prej v tiskani obliki izdal svojo j farmacevtsko razpravo v Pesti. V novi I lekarni je glavni zdravnik županije septembj ra 1835. leta opravil prvo kontrolo, in v j svojem poročilu zapisal: »Ta lekarna je do| volj prostorna in leži na lepem suhem kraju. Delavnic, kjer bi se posebej pripravljala j zdravila ni, sicer pa je dobro opremljena s j podstrešjem, kletjo in drugimi prostori za odlaganje. [Farmacevt] ima učenca [Lajosa Kunovicsa], ki je glede priprave zdravil opj ravil 2 letno učenje; cenik zdravil in nov naj čin priprav sta navedena v zapisniku poj manjkljivosti. Strupene in močneje delujoče j snovi, skupaj s potrebnimi možnarji in merami, se držijo v posebnem, zaklenjenem prostoru, katerega ključ ima omenjeni lastnik. Istovrstne, podobno kot raznovrstne pripravke v potrebnih količinah izdeluje lekarnar doma in ustrezajo opravljenim preizkusom. « 316