Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 871-1849
különülő föld - amit neveztek hegyközségnek, helységnek, hegységnek, vagy hegybéli helységnek - nem csupán az adott település egyik „termelési alrendszere", hanem sajátos jogi helyzetéből következően a faluközösség megkettőzése volt, amely önálló vezető testülettel, törvényalkotó és végrehajtó hatalommal rendelkezett. Az írott, vagy íratlan hegytörvények (szabályzatok) a hegyközségben szőlőt birtokló személyek jogait és kötelességeit voltak hivatva rögzíteni. A jogok közt a legfontosabbnak a birtokról való szabad rendelkezést - örökítés, adásvétel, zálogosítás - tekinthetjük. A kötelességek közé tartozott a szőlő folyamatos j és gondos művelése, valamint a szőlőhegy j földesurának járó jus montanum (hegyvám, kilenced, esetleg tized, vagy az esetiéges egyesség alapján ezek pénzbeli megváltása) maradéktalan megfizetése. A hegyközségek speciális jogköreit, j szervezeti és működési formáját, továbbá a termelés biztonságát sajátos szabályzatokban rögzítették. A közösségek kezdetben maguk fogalmazták meg a hegytörvényéket, a 18. század közepétől azonban egyre több vármegye alkotott saját hatáskörében egységes hegytörvényt, elsőként Zala 1753ban. Ettől kezdve a megye legkülönbözőbb j szőlőhegyein - így a kebelei szőlőhegyre vo- j natkozóan is - ezt a szöveget fogadták el és hirdették ki hivatalos szabályzatként. Első articulus 331 Minthogy minden jó rend tartásának feje és fundamentuma az Isteni felelem j és tisztesség, ahhoz képest szükség, hogy magukat mindnyájan a hegységbeliek ahhoz alkalmaztassák. Hegymestereket, bírákat és esküdteket jámbor, istenfélő embereket válasszanak, hogy azoknak vigyázásokkal mind az isteni félelem és tisztelet, mind a szőlőhegy kár nélkül 1 Cikkely. sajeno z vinsko trto in so ga imenovali gorska skupnost, gorice, gora ali gorski kraj, ni bilo le eno izmed »proizvodnih podsistemov« določenega naselja, ampak je bilo, zaradi svojega specifičnega položaja, podvajanje vaške skupnosti: imelo je svojo samostojno upravno, zakonodajno in izvršilno oblast. Pisane in nepisane gorske bukve (predpisi) so vsebovale pravice in obveznosti oseb, ki so imele vinograde v gorski skupnosti. Za najpomembnejšo med pravicami so šteli pravico do svobodnega razpolaganja s posestvom (dedovanje, kupoprodaja, zakupništvo). Med obveznosti je spadalo redno in skrbno obdelovanje vinogradov in redno plačevanje jus montanum (gorskih dajatev, devetin, morda desetin, ali namesto tega plačilo v denarju) zemljiškemu gospodu. Posebne pristojnosti gorskih skupnosti, oblike organizacije in delovanja pa tudi varnost pridelave, so določali posebni predpisi. Skupnosti so v začetku same oblikovale svoje gorske zakone, od sredine 1 8. stoletja pa je čedalje več zupanij sprejelo enotne gorske zakone, ki so veljali za območje pod njihovo pristojnostjo, med njimi je bila prva Žalska županija, in sicer leta 1753. Od tega obdobja naprej so v najrazličnejših vinogradih županije - tako tudi v vinogradih Kobilja - sprejeli isto besedilo in ga razglasili kot uradni pravilnik. Prvi articulus 3 * 1 Ker sta bogaboječnost in poštenost glava in fundament vsakega dobrega reda, je potrebno, da se vsi krajani tega držijo. Naj si za svoje gornike, sodnike in porotnike izvolijo vrle, bogaboječe ljudi, da se z njihovim čuvanjem conservira 3}2 tako bogaboječnost in spoštovanje, kakor tudi vinogradi. In ravno zato naj se za izvolitev gornikov, sodnikov in porotni51 Člen. 248
