Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

len és hátrányos helyzetű nép, mint a miénk, amely az úgynevezett Tótságban, a híres Vas megye határán él. Ez annál inkább is igaz, mert alig hisszük, hogy a világnak abban a részében, ahol virágzik a keresztény vallás, van még egy népcsoport, amelynek nem adatik meg, hogy olyan eszközöket használjon, amelyek segítségével megismerhetné és megérhetné saját Istenét és Teremtőjét, annak a Szentírásba kinyilvánított legszentebb akaratát, és ahol isteni kegyelemből nem ismernék el annak lehetó'ségét, hogy a dolgokat az örökérvényű úton oldják meg. Az a szerencsétlenség ért, és napról napra egyre súlyosabban terhel bennünket, hogy járásunkban 1732-ben elfoglalták összes templomunkat; ezek, emberemlékezet óta a mi tulajdonunkban voltak, és még 1681-ben is békében megtarthattuk őket, amikor az akkori rendelet 26. cikkelye engedélyezte számunkra a birtokunkban lévő templomok használatát. A több mint száz települést számláló járásban beszüntették az összes vallási szertartást is. Ezekben a falvakban közel tízezer augsburgi hitvallású

308 ember él, és egyes településeken alig él római katolikus vallású hívő. Emellett a megye más lakosaitól nyelvünkben is különbözünk. Amikor e lelki bánatunkról annak idején, azonnal a legszerényebben beszámoltunk az igencsak hiányolt és szépemlékű VI. Károly császárnak,

309 felséged édesapjának, akkor nekünk ajándékozott válaszában Evangélikus. Ezen a néven német-római császár, magyar királyként III. I našega naroda, ki namreč prebiva v okraju, imenovanem Slovenska krajina in j meji na slavno Železno županijo. To velja toliko bolj, ker se nam zdi malo verjetno, da bi v tistem delu sveta, kjer cvete krščanska vera, lahko našli kakšen narod, ki bi mu ne bilo dovoljeno, da bi I uporabljal sredstva, s katerimi bi spoz\ naval in doumeval svojega Boga in \ Stvarnika ter njegov v Svetem pismu ra\ zodeti najsvetejšo voljo, in kjer bi se bož1 ji visokosti ne priznavala zmožnost, da \ vse uravnava po svojih večnostnih ukreI pih. Nad nami je namreč ostala in nas iz dneva v dan vse bolj in bolj bremeni nes\ reča, da so bila v našem okraju leta 1

702 zasedena vsa naša svetišča; leta so j bila naša last vse od časov, ki presegajo \ človeški spomin, in celo leta 1

681 smo jih \ v miru obdržali, ko nam je odlok tega le\ ta v prvem odstavku 26. člena pustil njiI hovo posest, pač kot svetišč, ki so bila j takrat v naši posesti. Tudi vsa verska op\ ravila so bila ukinjena v tem okraju, ki \ po priloženem podrobnem pregledu šteje 1 več kot sto vasi. V njih prebiva skoraj 1

0 \ tisoč ljudi, ki priznavajo augsburško ve\ roizpoved

m in med katerimi je zelo malo \ rimskih katoličanov v nekaterih krajih. j Razen tega jih od drugih prebivalcev i omenjene županije loči še poseben jezik. Ko smo tedaj takoj najskromneje S predočili to svojo globoko duševno prizaj detost zelo pogrešanemu in v blagem I spominu ostalemu presvetlemu cesarju i Karlu VL,

309 očetu vašega prevzvišene\ ga veličanstva, smo bili v njegovem odEvangeličansko. Pod tem imenom je nemško-rimski cesar, kot ! ogrski kralj je III. 237