Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 871-1849
78. 1719. 1719 A NAGYBIRTOK KORMÁNYZÁSA Az alsólendvai uradalmi tisztségviselők számára kiadott utasítás 1719-ből (részletek) UPRAVLJANJE VELEPOSESTVA Navodilo uslužbencem dolnjelendavskega gospostva iz leta 1719 (odlomki) Az alsólendvai uradalom az Esterházy család elidegeníthetetlen birtokai közé tartozott. A hatalmas, egymástól elkülönülő birtoktestek kormányzásához jó szervezésre és szervezetre volt szükség. A központi kormányzaton kívül az egyes uradalmaknak is megvolt a jól szervezett tisztikara és személyzete. Az alsólendvai uradalom élén állt a tiszttartó, egyfelől az uradalom összes többi tisztviselője fölött állt, másrészt ő felelt a központ utasításainak végrehajtásáért. Köteles volt minden negyedévben jelentést küldeni a rábízott jószág állapotáról. Minthogy az Esterházyakat megillette a kegyúri jog, ezért a tiszttartó felügyelt a templomok jövedelmére, és a plébános halála esetén helyének betöltésére is. O volt az árvák gondviselője, szükség esetén pedig az uraságot is helyettesítette a megyegyűlésen. Egyúttal védelmezte a jobbágyságot, és eligazította a kisebb panaszaikat. Nemcsak az adminisztráció, hanem a gazdaság irányítása is az ő feladatköréhez tartozott. Köteles volt folyamatosan vizsgálni a majorokat, kerteket, jelen kellett lennie az aratásnál, szüretnél, s más fontos gazdasági eseménynél. Intézte a termények eladását, felügyelte az alárendelt tisztviselők - kasznár, kulcsár, várnagy - munkáját. Esterházy József herceg személyesen is foglalkozott birtokainak ügyeivel; jó példa erre az 1719. évi utasítás. 1. Elsőben és mindenekfelett tisztjeimnek parancsoltatik, hogy Istenfélők legyenek, és a magok lelke üdvösségére jól vigyázzanak. Minden tehetséggel Dolnjelendavsko veleposestvo je spadalo med neodtujljivo posest družine Esterházy. Za upravljanje z velikanskimi, med seboj ločenimi, deli posestva je bila potrebna dobra organiziranost in upravljanje. Poleg osrednje uprave so tudi posamezne veleposesti imele dobro organizirano službo in osebje. Na čelu dolnjelendavskega veleposestva je bil upravitelj, kije bil po eni strani nad vsemi drugimi uslužbenci gosposke, po drugi strani pa je bil odgovoren za izvrševanje osrednjih navodil. Vsake tri mesece je moral poročati o stanju posestva, ki mu je bilo zaupano. Družina Esterházy je imela pravico ius patronatus (pravico zaščitnika), zato je upravitelj nadzoroval dohodek cerkve, v primeru župnikove smrti pa je imel naloge tudi glede zapolnitve izpraznjenega mesta. Bil je zaščitnik sirot in je, po potrebi, nadomeščal gospodo na županijski skupščini. Hkrati je varoval podložništvo in urejal manjše pritožbe. V njegov delokrog je poleg administracije spadalo tudi upravljanje gospodarstva. Moral je redno nadzorovati pristave, vrtove, prisostvovati pri žetvi, trgatvi in drugih pomembnih gospodarskih opravilih. Urejal je prodajo pridelkov in nadzoroval delo podrejenih uslužbencev (oskrbnikov, ključarjev, poveljnikov gradu oz- gradnikov) . Vojvoda József Esterházy se je tudi osebno ukvarjal z zadevami svojega gospostva; lep primer za to so navodila iz leta 1719. 1. Najprej in predvsem se mojim uslužbencem zapove, naj bodo bogaboječi in naj dobro pazijo na blagor svoje duše. Z vsem svojim znanjem si naj prizadevajo 207
