Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Halász Imre: A középszintű igazgatás hivatali állománya Zala megyében a Bach-korszakban

pét, kit „megyei főnök" címmel ruházott fel. A megyefőnök a régi vármegyeházára költözött be hivatalával, és ott kezdte meg működését. Személyének kiválasztásakor több szempont érvényesült. A politikai megbízhatóság értelemszerűen előfeltétel volt, de megkívánták tőle, hogy legyen a megye viszonyait jól ismerő, tekintélyes birtokos nemes, kinek tekintélye mellett van a közigazgatás terén szerzett gyakorlata is. Beszélnie kellett a helyi lakosság és a középszinttől felfelé megkövetelt „Amtssprache"-t, a német nyelvet.

7 A megyefőnök bizalmi pozíciójába 1849-ben Zala megyében a korábbi vármegyei konzervatívok egyik vezető egyénisége, a zalahalápi születésű, akkor 46 éves, jogvégzett, birtokos nemes, várbogyai Bogyay Lajos került. Bogyayt a háromévente sorra kerülő vármegyei tisztújításon 1844-ben a konzervatívok tapolcai járási főszolgabíróvá választották. Három évig volt járása első embere, majd az 1847. évi tisztújítás során a vármegye másodalispánjának jelölték elvbarátai. A másodalispáni hivatalt végül mégsem sikerült elnyernie a hivatalnoki ambíciókkal jócskán rendelkező Bogyaynak, mert a liberálisok teljes győzelmet arattak a tisztújításkor. Ezután - lemondva valamennyi megyében viselt tisztségéről - visszavonult birtokára.

8 A korszerű gazdálkodást meghonosító, valóban tekintélyes gazdálkodó Bogyayt - és itt a hangsúly a gazdálkodón van mindig is vonzotta a hivatal, jóllehet nem volt rá megfelelően felkészülve. Az 1847. évi tisztújítás előtt született egyik gúnyvers néhány sora találóan jellemzi: „Mért vágysz tudomány nélkül Királyi hivatalra, Hiszen nem csak könyökölni kell ám ott az asztalra,"

9 Bogyaynak a hőn áhított hivatal tehát 1849-ban hullott az ölébe, melyet 1861ig viselt. Ám nemcsak a reformkori ellenfelei tartották alkalmatlannak új hivatalára, hanem Hauer István báró, császári biztos is, aki 1849 decemberében beutazta a Nyugat-Dunántúlt. Hauer ellenőrizni kívánta, hogy miként funkcionál az új közigazgatás. 1849. december 10-én járt Zalaegerszegen, és megdöbbenéssel állapította meg, hogy a polgári közigazgatásnak még nyoma sincs. Sem a megyefőnök, sem az alispán nem volt hivatalában, és az 1847. évi tisztújításkor választott tisztviselők hivatalnokoskodtak, ahogy a forradalom előtt, alatt és után, és elsősorban a zalaegerszegi helyőrségparancsnok, Wenner őrnagy parancsait hajtották végre, ám azt rendkívüli alapossággal. Az ideiglenes közigazgatási rendezet végrehajtásának nyoma sem volt még Hauer zalaegerszegi látogatásakor, és a csendőrséget sem szervezték még meg a megyében. A hivatalnokok, így Bogyay is, még a birtokaikon laktak, és szó sem volt szabályozott ügyvitelről. Bogyay 7 Sashegyi, 1965. 34. p. Molnár András: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében. In: Zalai történeti tanulmányok, 1994. Szerk. Bilkei Irén. Zalaegerszeg, 1994. 93-181. p. (Zalai Gyűjtemény; 35.) Bogyay Lajos rövid életrajzát lásd: Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, 1994. 31. p. Molnár András: Pártküzdelmek költészete, paszkvillusok, kortesversek a reformkori Zalából. In: Művelődéstörténeti tanulmányok, 1990. Szerk. Turbuly Éva. Zalaegerszeg, 1990. 225. p. (Zalai Gyűjtemény; 31.) 415