Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Harald Prickler: Egy úrbéri konfliktus a kőszegi uradalomban a 16. században

9) A nagygencsiek, akik a Gyöngyös patakon Nagygencstól Kőszeg városáig maguknak igényelték a halászati jogot, bebizonyíthatják, hogy mióta birtokolják ezt a jogot, és hasonlóképpen Jurisicsnak is joga van, hogy a maga igazát bizonyítsa. A végzésig a jobbágyoknak büntetés terhe mellett tartózkodniuk kell a Gyöngyösön való halászattól, ezzel szemben Jurisicsnak joga van halászni. A Doroszlónál lévő kis patakban azonban a jobbágyok - csakúgy, mint addig - továbbra is halászhatnak. 10) A „füstpénz"

43 a régi rendtartás szerint marad meg. Minden egész, Vz vagy X

A jobbágytelek, azaz egy kémény minden ház vagy telek után számítva, amelyen valaki lakik vagy lakhat, 42 pfenniget fizet füstpénzként. Ha pedig valakinek több mint egy egész, Vi vagy [

A jobbágytelke van, és az urbáriumban fel van tüntetve, hogy azt valaki birtokolta, most azonban már csak átengedett vagy hozzákapcsolt telekként használják, akkor is meg kell fizetni utána a füstpénzt. Senki sem változtathat meg valamit a maga részére az uradalom előzetes tudta nélkül,

44 amennyiben azonban az uradalom egy tulajdont megoszt, azaz hogy egyből kettő vagy több telket alakít ki, mindegyik telek után füstpénzt kell fizetni. 11) A kőszegi vár külső kerítésének megjavítását a jobbágyoknak kell elvégezniük azzal a fával, amelyet Jurisics a közeli uradalmi erdőkben választ ki. 12) Jurisicsnak vissza kell adnia a doroszlói jobbágyoknak a tőlük elvett réteket, akik azonban kötelesek neki minden kaszáló után évente 16 pfenniget fizetni. Amennyiben valaki meghal és örökösöket hagy hátra, nem veheti el tőlük ezeket a réteket. 13) Ha a jobbágyok törvénynapot akarnak tartani, úgy azt az uradalomnak előzetesen jelezzék, és engedjék meg, hogy az egy tisztviselőt küldjön az ülésre.

45 Azon személyek, akiket a törvénynapon elmarasztalnak, kötelesek az ételek és az italok

46 költségét viselni, de kerülni kell a túlzott étel- és italfogyasztást. Itt a füstpénz kifejezést a „fumus", illetve „dica" értelemben használják. A füstpénz nagysága, mint az „elzálogosított" kismartoni és fraknói uradalmakban, ahol - a Tor (porta) és a Krinn, - Krinne, (rovásos pálca, rovás) szavakból - „Torkrinn"-nek nevezték, jobbágy telkenként 42 pfenniget tett ki, függetlenül a telek nagyságától. Egy zsellér az utóbbi uradalmakban csak a „Torkrinn" felét, azaz 21 pfenniget fizetett. Ennek, az Ausztriában különben ismeretlen szolgáltatásnak a behajtását a fraknói grófság legrégebbi urbáriuma azzal magyarázza, hogy a földesúr a jobbágyokért hátát tartja („den Ruckh hält") a magyar megye adóköveteléseivel szemben, azaz megvédi őket attól. Erre vonatkozóan lásd: Prickler, Leoniiard: Das älteste Urbar der Grafschaft Forchtenstein aus 1500/1510. Eisenstadt, 1998. LI-LII. p. (Burgenländische Forschungen; 77.) Ez arra az estre vonatkozott, ha például egy jobbágy saját Vi telke mellett egy másik Vi jobbágytelekkel is rendelkezik, és ezt a tulajdont egy egész telekként vallja be, hogy ily módon spórolja meg magának a füstpénz megfizetését. Természetesen ez az intézkedés is elkövetkezendő viták csíráját rejtette magában, mivel a falvak gyámkodási kísérletnek is tekinthették ezt. Tisztázatlan maradt, hogy ez alatt az uradalmi hivatalnokok vagy valamennyi, a törvényszék munkájában részt vevő személy ellátása értendő. 9.3